Hazafelé hallom a kakukkot. Ahányszor szól, annyi évet élsz még, mondták egyszer. Ahányszor szól, annyi szeretőm lesz idén nyáron, mondom én.
Hosszú ösvényen járunk, körülöttünk gyöngyvirág és páfrány.
Messzire süt a nap, messze még az éjszaka.
Paul Klee: Tűz és halál
vasárnap, június 05, 2011
Kakukk
Messze vagyunk, fekszünk a sziklán. Szemben a város, két torony, alattunk a jéghideg víz. A fejem alatt a táskám, a feje alatt a cipőm kendőből puhítással, türkiz virágokból zöld korona. Csend van, csak a madarak. Néha a kövekhez csapódik a víz, néha gyöngyvirággal keveredik a semmi szaga. Máshol este lenne, itt süt a nap. Észreveszem, hogy néz. Észreveszi, hogy nézem. Amikor megszólal, kettészeli az arcát a fénysugár. Amikor megszólalok, árnyékot tartok a kezemmel, hogy mélykék legyen a tekintetében az arany.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
:)
Anno a magyartanárom mondta, képzeljük el a regény/vers leírt képét. Megtettem!:) Megtettem és a következő jutott eszembe a következő idézetre: "Észreveszem, hogy néz. Észreveszi, hogy nézem. Amikor megszólal, kettészeli az arcát a (nap)fénysugár." http://www.youtube.com/watch?v=FIZMUyUarAw&feature=related"
A dragonballos részletben jó sok csodásizompasi van, sőt olyan is akad, amelyik zöld színű és kígyófarkú.:))
-fiin-
Ha már kakukk.:)
http://film.sapientia.ro/hu/filmek/felmeri-cecilia-kakukk
http://film.sapientia.ro/hu/filmek/felmeri-cecilia-kakukk
Ha már kakukk.:)
-fiin-
Megjegyzés küldése