Paul Klee: Tűz és halál

vasárnap, augusztus 31, 2008

Még szép, hogy

Ültünk négyen az asztalnál, a legény, az édesanyja, a nővére és a nője, és nyakaltuk a frissen grillezett tököt. Közben a háttérben ment a rádió: egy Finnországba költözött észt matróna szidta a finn nőket, hogy befőzni nem tudnak, sminkelni nem tudnak, öltözködni nem tudnak, és még ki tudja, mi mindent nem művelnek a szegény szerencsétlen finn férfiakkal is, hogy azok minduntalan idegen országokból igyekeznek feleséget hozni maguknak. A riporter (finn férfi) objektív volt, én is, ennyire tök nem érdekelt soha. Finom, mondtam, az, jött a nők felől válasz, mire a legény hátranyúlt és feljebb húzta a rádió hangját.

Jó húsz percig vacsoráztunk, ennyi időbe telt a nőnek is, hogy elmondja a mondikáját. Közben megettünk mindent, még a diszítésnek hozott sárga virágot is. Tányérösszeszedés közben a nővér megkérdezte, én szívesen hordok-e szoknyát. Igen, mondtam, de van gumicsizmám is, most vettem.

Sehogy másképp nem tudtam elmondani, hogy nekem nem baj, engem nem zavar, én nem kommentálok, nem is gondolom pont így, csak azzal, hogy nem álltam jószántamból elő a részletekkel. Tudniillik a gumicsizmám piros, mint a hátizsákom, és Helsinkiből hozatta a boltos, mert mondtam, hogy fekete nekem nem kell.

szerda, augusztus 27, 2008

Itt van az ősz, itt vagyok újra

Megjött az ősz, virágzik a berkenye és a szerelem is abból ítélve, hogy vasárnap délben két használt óvszer jelent meg a lépcsőházunkban (ahol, azt hittem, a halál sem jár).

Másfél hete vagyok újra itt. A bevonulást teljes megtisztulás előzte meg. Mielőtt elértük volna Finnország légterét, néhány sorozatban kipakoltam mindent, mi hazai: pár szelet görögdinnyét, krumplipürét, két darabka Plescoi-kolbászt és dupla adag lencsefőzeléket egy pohárkányi csíki sörrel. A felvonások között a szomszéd újságjából kiböngésztem, hogy ősszel a szeretkezések száma Finnországban drasztikusan csökken, hogy a palackozott sima víz átverés és hogy Helsinkiben van vagy tizenöt fok. Éljen a bukaresti meleg, éljenek a csírájukban elfojtott hőfokok.

Egy éve vagyok Finnországban, megünnepeltem, jó, hogy itt vagyok. Az elkapott labda, az öt zene, legyen most mind olyan, ami engem valamiért csak arra emlékeztet, ami+ aki nekem Finnország.

*mert tegnap pont ezt hallgattuk: Belle and Sebastian: Waiting for the Moon to Rise
*mert ezen mindig olyan jót röhögök: Juice Leskinen: Eesti
*bánatomban, télen: Die Toten Hosen: Nur zu Besuch
*Mesétől, csak egy a sok jóból: Lisa Ekdahl: Vem vet
*külön bejegyzést megérő poén: Vajdaszentivány, népzene