Újdons

„mint fővő must éjjel a présházban
zubog döng a jóbűzű szerelem
s ha áradásnak feszül majd e bor
kromoszómát mondd cserélsz-e velem?”

Ajjajaj. Wannabe lírai én címzettet keres.

Én egyelőre alkalmat, hogy a sárga Röhrig-kötetet magammal hozzam, és felbiggyesszem a polcra. Az újra. Fővárosi lettem, van ágyam, asztalom, birtokba vehető nyolc négyzetméterem. Vágyaim is vannak, álmaim is, terveim is, lábaim is, tárgyaim is, munkám is, szerencsére. Mindennemű szövegeket bütykölök napi nyolc órában, most éppen lélegeztető gépek használati utasítását, magyarul. (Nagy mázlista vagyok, de ezt majd máskor elmesélem.) Nem úgy vagyok itt, ahogy tavasszal szerettem volna. Nem ott, ahol. Nem azért, amiért. Nem azzal, akivel.

De nagyon jól van így is.

S ha egyszer végre megtanulom a kellő alázatot az elengedéshez s az elfogadáshoz, tutibizti beismerem azt is, hogy a hal az finom. S hogy én mint hal a vízben.