Céges délutánon - épp valami kettyenfitty csavargatása közben, mert interaktív technikai múzeumban voltunk - egy ismeretlen fiatalember behajolt elém, a képembe vakuzott és megnyomta a gombot. Utána ellenőrízte az eredményt és ennyit mondott: Csak a szád. Tekergetés közben nekem is tekerednek, úgyhogy helyesbítettem: Akarod mondani, a mosolyom.
Pár órával később a fiatalember az asztalunkhoz keveredett, és kiderült róla, hogy a munkatársaim főnöke. Nyújtotta a kezét, hogy ő Pauli, és bemutatkoztam én is, bátran, főemelve: Mauri. Amikor a másodperc tört része alatt beugrott, hogy baki, úgy ültem vissza, mint aki rájött, hogy karfiol ment a fogai közé, de csendben mindjárt kipiszkálja.
5 megjegyzés:
lehet, tamperei? ;)
Mert mit jelent a Mauri?
A legjobb szemű fényképészek (majdnem) mind tampereiek :)
A Mauri pauloid-mária-hibrid, amúgy finn férfinév, poénnak gyenge, nyelvbotlásnak hejde :) Mikor írsz újra blogot, Szeklermen?
Nagy ritkán szokok, de nincs benne köszönet. Finnországban vagy-e még? Gondolkodom, h be kellene ütnöm magam egy-két napra oda is (jövő évben valamikor, valami víiskolába, de bizonztalan nagyon a dolog). Ha mégis, megihatnánk valamit. Más: az a mindjárt kipiszkálandó karfiol nagyon tetszett.
Hát szokjál, Szeklermen, bizisten megköszönöm :) És szólj, ha jössz, addigra megtanulok igazi otthoni ízű tyúkhúslevest főzni. Karfiol nélkül, jó?
Megjegyzés küldése