Ha én jól emlékszem, a szigetvári hősöket úgy tanította meg kesztyűbe dudálni a földfölötti, hogy egy előre készen cakkompakk levitézlett alvilági szörnyet küldött a nyakukra, hadd püföljék egymást. De aztán úgy belejöttek a magyarok a nagy vitézségbe, hogy amikor ott fent már régesrég szent volt a béke és fényesült a mennyei glória és Gábriel is indult volna lefelé, még akkor is akadt suttyintgatnivalójuk.
Namostmár: Zrínyi Miklósné Mária irodalomból elég jó volt anno, s ezt is elolvasta ától cettig, tudja mi a csattanó s a vége, de valahogy mindig elfelejti, hogy a szörny igenis legyőzetett s a szélmalom csak játszik veled, Don Quijote s Zrínyi Miklós, lelkem.
Úgyhogy gyors közlemény, főleg magának, publikusan: Helsinkiben medvék nincsenek és már Medve urak sincsenek, nincs semmi suhintgatnivaló.
De élet van és helyzet van és bőven van benne kakaó.
2 megjegyzés:
pedig látok hasonlóságot a klipp és az akkori felvételek között. na ja, a medvék.
Bukarestben az Ursus-Karhu klub tagja voltam. Mi mindent el nem felejt az ember.
Megjegyzés küldése