hétfő, augusztus 17, 2009
Feljebb, emeljetek...
...feljebb, a bűn gyászos éjiből.
Eme bejegyzés elolvasása pont annyi időbe telik, amennyibe nekem a megpislákulás, vagyis: szombat délután olyan magasra másztam a Tordai hasadékban, hogy amikor lenéztem és leszóltam a fiúknak, hogy most már elég, alászállok, hagyják a kötelet, egy pillanatig megérezhettem a nagy igazságot: hogy tudniillik aki felmászni tud, az bizony le is, és ki is, bármiféle szarból.
És miközben reszketett a lábam, mint egy varrógépen, kimásztam a hámból, mint egy pinty, és azóta is tudom, hogy a felemelkedés és felülemelkedés kéz a kézben jár és körbe-körbe vigyorog.
(A képen az öcsém, de én is oda.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Suomissa még méssz-e vissza, vagy a Tordai hasadékban fogod ezután a felemelkedés rögös sziklafalát mászni? (Azt hiszem, ezzel a mondattal sikerült nagyon alulmúlni önmagam, de carramba, miljom kartűcs és vitorla, istenuccse nem érdekel :-D Már az alulmúklás, a válasz, az igen.)
Ja, s amit elfelejtettem: ez volt az egyetlen finn határozórag, amit tudok. A magam részéről -ba, -be jelentésben használtam, de az az igazság, hogy nem egyeztettem a finn akadémiá anyanyelvápoló szakosztályával az ügyben.
szőrös a lába
Megjegyzés küldése