Tegnap készpénz nélkül szálltam volna fel a buszra, s még mielőtt kitaláltam volna valami megoldást (egy automatáig legalább, ott kiveszek), mert nem volt elég egység a buszjegyen, nyílt az ajtó, s ballábbal előre indulhattam bele a fagyos turkui majdnem éjszakába. Lepakoltak.
Látogatok.
S miközben szedtem hazafelé a két lábam, mint bogyókat ugyanitt anno, tódultak mögém azok az emlékek, amik tolnak, s elém azok, amik húznak, s tekeredett a két bicikli, a fekete itt s otthon a sárga, s jött egy nyúl, mert szokott, s jöttek a fák, amiket szeretek, s az üres, fényesre világított utcák, amiket nem,
s mire hazaértem, cseppet sem fáztam, és boldog voltam, hogy a sál, amit Anyácska adott, meleg és piros-fekete, mint a szoba, ahol pár napig boszorkanövendékeskedek.
1 megjegyzés:
tervetuloa. miert eppen turku, nincs ott semmi csak a sotet hideg. holnap magyar kedd helsinkiben. tervetuloa.
Megjegyzés küldése