Amikor legutóbb Románia Hollandiával játszott (mikor is volt az, 2008, ugye), Röno (akivel és akiért akkoriban heti rendszerességgel jártam holland nyelvkörre), elhívott meccset nézni. Még egy román zászlót is szerzett, s lobogtatta nagy vidáman. Én a hollandoknak drukkoltam, ő, hadd legyen korrekt és testvéries, a románoknak. Már nem emlékszem, ki nyert, Hollandia, asszem, de a két félidő között ketten, holland és romániai magyar összefogással ripityára vertünk két finnt és egy svédet csocsóban.
Meccseket most sem nézek, de személyes kedvencem van: hajrá, lyukacsos sajt, hajrá stroopwaffles, hajrá Röno és Hollandia!
6 megjegyzés:
Erről az jut eszembe, hogy az erdélyi oláh sosem érezte magát magyarnak (kivétel ismeretes). Újságokat olvasva a 19. századból elég egyértelmű, amikor olyan írások jelennek meg, hogy a "románok" mozgolódnak Erdélyben, fenyegetőznek a pesti országgyűlés felé, mert nem akarnak újraegyesülni Magyarországgal a kiegyezés következményeként. Szóval a keveréknép (görög, albán, bolgár, török, orosz, zsidó) zászlója inkább csak nevetség tárgya, nem egy erdélyi magyar hazafiasságának szimbóluma. Tudott dolog, hogy a Nyugat hozta létre az egységes Dunai Fejedelemségeket, hogy így próbálja a keleti kérdést kezelni, sikertelenül. Persze nem tudom, mit gondolnak mások.
Te pedig egy gyönyörű magyar lány vagy, nem oláh, gondolom én. A mondat első fele viszont biztos. :D
Sokan gondolunk sokfélét, s én, nagyokos, elrejtettem véletlenül a bejegyzésedet. Bocs. Azt mondanám, a zászló (a magyar is, a román is), hordoz annyi többletjelentést, hogy ne lehessen csak úgy, lazán, lobogtatni biciklit tekerve. Vagy csak én nem érzem ezt a lazaságot. Mert van egy finn zászlós zöld széldzsekim, munkaöltözék volt tavaly ősszel, na azzal például semmi baj. Közvetve sem az enyém, csak a dzseki. Még annyira sem, mint az örsi cserkész-zászlónk ötödikben, mert azt legalább én is varrtam.
A mondat első felét köszönöm, a második pedig megnyugtató, szép gondolataid vannak :)
Hát, irigyellek, hogy ilyen dzsekid van, nekem csak egy finn címeres öreg gyertyám, van vagy egy kiló. :) Azzal nem járkálhatok az utcán, mert furcsa lenne.
Szerintem, hogy nem oláh vagy, az magától értetődő, és egyébként is: a tatár is elment, a töröknek 150 (170) év kellett, szóval "eespäin pojat, pelko pois". :) Addig pedig szükség van olyan értelmiségre, mint például te. :)
Jóéjt!
Go Romania :) vagy kám hóm, bébi :)
Van egy labdád nálam.
Köszönöm a labdákat, hamarosan jönnek! :)
Megjegyzés küldése