A reggelek puha cicatesttel kezdődnek, ablakon beszűrődő fénnyel, rotyogó vízzel, kávéillattal, fogak között ropogó pirítóssal, ujjak között ropogó újságpapírral, éles levegővel, habzó fogkrémmel, zipzárba beakadó gyapjúsállal, villamoscsilingeléssel (bár nem az első és nem feléd), mosollyal az egyik sarkon, köszönéssel a másikon, busszal a liftig, lifttel a hatodikig, start-gombbal és gyors kattintással a világ felé, kifelé.
A reggelek madarakkal kezdődnek, fogmosássl, tejmelegítéssel, mézzel a kávéba, cseverészéssel a joghurtos tál fölött, kardigánnal a ruhára, biciklicsengetéssel, tekeréssel a folyóparton végig (át a hídon, át a síneken), nehéz ajtók nyitogatásával, kemény diók törögetésével, csenddel, figyelemmel, a pont hangját várva, kifelé.
A reggelek gyors öltözéssel kezdődnek, képzeletbeli hajsimogatással, gondos betakarással, zoknikereséssel a ruhacsomóból, lépcsőrecsegéssel, tágra nyitással, levegővel, színekkel, fényekkel, szaladással a víz vagy (esettől és helyszíntől függően) hazafelé, nyirkos kövekkel vagy macskakövekkel, csúszó gumicsizmákkal, topánkákkal, suhogó náddal, sündörgő utcákkal, ébredező hattyúkkal és lelkiismerettel, ágakkal, bogokkal, bogarakkal, friss vízzel vagy esővel az arcon, napot keresve, felhő útját fürkészve, felfelé, elfelé.
Miért van az, hogy a reggeleimet nem adom?
3 megjegyzés:
:):)
A reggel addig tart, amíg meg nem nyomod a póver gombot, a reggeli utolsó kávékorty már az agyadra megy, a reggel addig gyönyörű, amíg a világ belőled világol.
Amíg a Te meg az Ő békén hagy.
A többi stimt.
Te eccer osztán jó vagy, hej
Megjegyzés küldése