Válasz a hólabdákra: szívemnek kedves filmek

Annyi hólapda jött (köszike-köszike), hogy most úgy pötyögök, mint egy pingvin. Ez ám az este teste.

1. Szerelmem, Szarajevo: Bukarestben láttam, arra emlékszem, hogy nagyon-nagyon forró nyári nap volt, és úgy ültünk be a moziba nagy viháncolva, hogy vittünk egy-egy sört is magunkkal. A filmet szó nélkül néztük végig, és amikor végetért, és felemeltem a közben kifogyott sörösdobozt a földről, akkora bőgésbe kezdtem, mint amekkora záporesőt kívántam akkoriban Bukarest fölé. Olyan jó, hogy a háború okozta szomorúságom csak akkora, hogy megbújhat egy-egy sörösdobozban.

2. Kiskakukk: a legeslegkedvesebb világháborús történet, amit valaha láttam. Mesebeli tájakon három ember, akinek fogalma nincs, csak halvány elképzelése arról, hogy éppen mi is történik. Úgy csigázza fel az érdeklődésemet és a nyelvtanulási kedvemet, hogy közben rögtön jegeli is: a legfontosabb dolgok ott dölnek el, ahol csend van. Kevésbé átvitt értelemben: ahol a finnugor szakos diplomából inkább papírhajót hajtogasson az ember. (Turkuban volt egy tanárnőm, aki a filmet felirat nélkül és magyar felirattal is simán megértené. Övé minden elismerésem.)

3. Fallal szemben: van benne egy török népdal, kb. a közepén, aminél általában ki kell mennem vizet inni. Háromszor láttam, mostanra a legvéresebb részeket és a legvadabb szexjeleneteket is képes vagyok végignézni, élesben. Amikor legutóbb néztük, arra gondoltam, hátha a forgatókönyvíró és a rendező közben meggondolta magát, és most nálunk épp a B-verzió fut. Úgy túl romantikus lenne, de ha ennyiszer végignéztem, igenis nekem kijárna. Fatih Akin úgy németországi török, ahogy én szívesen lennék (jelenleg épp) finnországi romániai magyar.

4. Poliţist, adjectiv: azért a topban, mert filmet én ilyen nagyon még nem vártam, most láttam, és megérte várni rá. Tavaly ősszel kb. másfél hónapom úgy telt el, hogy napi jónéhány dobálgattam a hólabdát két (szerintem nagyon intelligens és nagyon ember) férfi között, egyik rendőr, a másik betörő, és közben az is járt a fejemben, vajon milyen lenne ez a helyzet romániaiban. Szeretem az új román filmeket.

5. Szigorúan ellenőrzött vonatok: filmben olyan élmény, mint könyvben Svejk, rég nem kacagtam ilyen nagyokat. A gépíró kisasszony olyan büszkeséggel riszálja a bíróságon is a felbélyegzett popsiját, mint amilyen tekintettel az osztálytársnőim jelentették be anno, hogy egy-egy legény "megkérte a barátságukat".

Még, kapásból: Kék, Closer, Jules et Jim, Tavasz, nyár, ősz, tél... és megint tavasz, A legényanya.

Hólabda repül Macinak, Edónak, Betondnak és két olyan bloggernek, aki látja ezt a bejegyzést és szívesen hógolyózna.