Paul Klee: Tűz és halál

kedd, október 02, 2007

A dolgok feneke és a fenekünk helye az információs társadalomban

Pénteken könyvtárismertetőt tartottak nekünk, kezdődött délben, pont ebéd után. Beült mindenki egy-egy képernyő mögé, és elkezdte bámulni a szembefalat, ott volt ugyanis a vetítővászon, és előtte a könyvtáros, aki a bemutatót tartotta.

Az ismertető a keresőrendszerek használatáról szólt. Vagyis ha kell nekünk egy könyv (mivel mi finnugrászok vagyunk, pl. egy szótár), akkor honnan is kezdjük. Rákereshetünk a szerző nevére, vagy rákereshetünk a könyv címére, vagy ha ezek közül egyiket sem tudjuk, akkor valamilyen kulcsszóra. Van-e valakinek valamilyen kérdése eddig. Nincs. Akkor begyakoroljuk, mindenki a maga gépén nyomogatja a search-öt.

Tovább. Ha a szerző nevét és a könyv címét is tudjuk, akkor rákereshetünk mindkettőre, egyszerre. Ehhez az AND, OR és NOT parancsok közül az AND-et kell használnunk. Az AND, ugye mindenki tud ennyit angolul, és-t jelent. A társaság felröhög, vices ez a péntek délután. A vicc alkalomhoz és társasághoz igazított spontán megnyilvánulás, emiatt nincs benne a PowerPoint-bemutatóban, vagyis nem jelenik meg a szembefalon. Újabb magyarázatok, újabb húsz perc gyakorlás. Mint a karikacsapás, hétfő reggel egyből könyvtározni fogok.

Aztán jönnek az elektronikus adatbázisok, vagyis az e-könyvek, az e-folyóiratok és az e-szótárak. Ugyanaz a módszer. Lelki mosoly, hogy ilyenek is vannak, ez új. Gyorsan megnézem, hogy mi minden, s hogy otthonról is hozzáférhetek, juppijé. A második lelki mosoly közben jön is a feladatlap, azt kell megtudnom, mikor uralkodott Nagy Lajos, ez is megy, okos vagyok. Nagy Lajosékra is van vagy tíz perc idő, nézem az órát, mindjárt végzünk, hétvége, megyünk haza. Előtte még kapunk egy adag keresgélnivalót otthonra, nem muszáj, csak annak, aki úgy érzi, még mindig nem megy a keresgélés, és emailben jönnek majd a helyes válaszok.

Eszembe jut Luffy Kati a filó folyosójáról, a nénik a Heltaiból, a modern információszerzés órára megírt 12 darab szöveg Szabó Zsoltnak a semmiről. Éljen a Guttenberg-galaxis és a dolgok neve.

Mert szeretem, ha a dolgoknak pont akkora feneket kerítünk, mint amekkora nekik jár.


Ui. Ez a sznob bejegyzések közül való.

Nincsenek megjegyzések: