Halmazállapotok

Földfölöttivel való monologizálásomból ezentúl kihagyom azokat, akik a felhők fölött élnek. Történik mindez 2006. hétfő negyed tizeneggyel kezdődőleg, a reformáció napjának előestéjén, két megdöbbentő autóbaleset miatt költőző és egyéves halott nagymama tudatával a fejemben.

Az ötletcsíra a vonaton jött, vasárnap délután. Egy nénivel utaztam. A termopán ablakokkal kezdtük, a két ablaküveg közötti nemesgázzal, onnan a nemesfémekkel, a savakkal és sókkal, a csontok szerkezetével, a szervezetben felgyülemlett zsírral és bánattal és magánnyal. Azzal, hogy nincs férje, elvált. Hogy nekem sincs. Se unokám. Amikor a porladó csontokról volt szó, még mindig az elején tartottunk. Hogy megmarad a kar, a lábszár, a koponya. Elporlanak a porcok, az ujjak. Hogy az almaecet segít a szervezet kitakarításában. Hogy a grépfrútlevet nem jó semmivel keverni, úgy kell inni magára. Lehetőleg reggel. Hogy amikor az ember nyugdíjas, akkor az életnek lesz valami monoton lendülete, de az övének nincs. Kémiailag meg is magyarázta, hogy miért nincs. Miomákról is beszélt, de azt nem értettem.

Már Csíkban voltunk, amikor a néni bejelentette, hogy ma azt hiszi, meghal. Lehet, hogy még a vonaton. S ha igen, akkor hogy nekem mit kell tennem. Szentgyörgyön ledobni. Vagy ha nem bírom, lekiáltani az unokatestvérének, hogy itt van a tetem. Győzködni próbáltam, de a halál tudatával szemben nekem sincsenek érveim. Annyit mndhattam, hogy Szentgyörgyön segítek majd leadni a csomagját, amit előre meg is köszönt.


Nagymamám jutott eszembe. Többé-kevésbé mellette voltam, amig beteg volt. Amig sejteni lehetett, hogy nem éli túl. Akkor megszünt létezni. Tuszkoltam a helyére Bukarestet, a mesteri felvételit, az új életemet, a kockás zöld kosztümöt, mindent, mindent. Csak a temetésen sírtam egy kicsit. Nem tudtam többé hozzáérni, sem beszélni hozzá. Éjszaka azon gondolkoztam, vajon én öltem-e meg, vagy valaki más. Álmomban nem vagyok jóban vele. Sokkal rosszabbul vagyok vele, mint élőben bármikor. Kérdem, mondja meg végül, ő most élő-e vagy halott. Persze halott, ő is tudja és én is. Felnőttkorom legintenzívebben ható halottja, az első.


Nyugodt álmokat, fentiek.