Paul Klee: Tűz és halál

péntek, szeptember 29, 2006

Szilágyi Domokos: Belémhalni

Istenem, kit ószeren
vettem, légy ma óvszerem,
óvj az ebtől, óvj a sebtől,
óvj a tökéletesebbtől *,
hagyjál engem, balga tagot
és kipletykált hallgatagot
látszatomnak látszanom,
hagyj továbbra játszanom,
bár lehet, hogy léha, talmi.
Hagyj magamba belémhalni.

*"...mert tudjuk, hogy a jónak mindig legnagyobb ellensége a legjobb."


Nem tudok linkelni. Olvasom a Transzin, hogy Szisz körül is mi van megint :( Lépjünk már túl ezek fölött. Egyesek másféllel/kettővel fiatalabb generáció vagyunk.
Úgy vonultam el ma reggel a lepedőből két napja kihámozott Charles de Gaulle előtt, mint egy nagy franciakulcs. Közben a szabadság, az egyenlőség és még valami járt a fejemben.

csütörtök, szeptember 28, 2006

Hetedikben, akkor voltam 12, ugyanabba a fiúba voltunk szerelmesek négyen. A dilemmát úgy oldottuk meg, hogy rábíztuk, válasszon ő. Néhány nap gondolkodás után megvolt a döntés: Emese. Nem volt harag. Még arra is emlékszem, hogy egyszer azért kellett hármasban előresétálnunk, hogy ők hátul csókolózhassanak.

Hetedik óta a hozzáállásom folyamatosan változik. Nyolcadikban már nem voltam ennyire liberális, Gergelyért bármikor kiterítettem volna néhány nőt. Kilencedikben egyiket kitessékeltem a szilveszteri buliról, nekem ott ne zavarja a pályát.

Nem emlékszem, mikor mentem át nyúlba. Libába. Angyalba. Amazonból nőbe, höh. Deákné vászna én. Mivel egyre felnőttebb körülöttem az élet, kicsit én is szomorú vagyok.

szerda, szeptember 27, 2006

Indulok haza tegnap este Edóéktól, és nem jön a villamos. Se felénk, sem az ellenkező irányba. Állunk a megállóban vagy huszan. Kérdem egy nőtől, hogy vajon lezárták-e ezt is, mint a városban majdnem mindent, frankofón találkozó Bukuban. Átszól az úton egy férfi, hogy a 41-es nem jár, de nem a franciák miatt, hanem mert a végállomáson meccs van. A Steauat veri éppen a Lyon. Egye fene, jön a busz. Újabb húsz perc, berobog, dugig tele. Felgyömöszölöm magam, bal kezemmel szorítom a táskám, a jobbal kapaszkodok. A gyomrom magasságában egy nagy, puha, tréningnadrágos segg, azt sem látom, hogy kié. Nincs hely, hogy megmozdítsam a fejemet. Fölöttem pálinkaszag, egy bőr(!) kapalos időnként lehajol az én 165 cm-s magasságomra, és megkérdi, vajon merre kanyarodik ez a busz. Ja hogy még kanyarodik is. Szól jobbról egy nő, hogy a hajcsattja. Rendben, figyelek.

Összesen egy óra, míg hazaérek. Andris otthon, hogy a Steaua úgy kikap majd, mint a pinty. Ágota, hogy fapadossal indul Románia az EU-ba. Nagy dolgok történnek itten.

péntek, szeptember 22, 2006

Időnként dalra fakadok. A költői kifejezés nem vicc. Állok, ülök vagy biciklizek, teljesen mindegy. Daltól, hangulattól, nyelvtől függ, hogy mi lesz a csicsergésből.

Bukaresti utcán, este hazafele követelem, hogy Ampukaa komissaarit. Vécére indulva you're such a puzzle, i guess... Bicikliülésre ráfagyott fenékkel Niin kaunis on maa. Egyszer a Nincsen szebb a magyar lánynál is beugrott, pedig, magyar nő ne beszéljen haza, az én hangszálaimnak kuss.

A munkatársaim, hála, toleránsak. Miután az Easyjet felhúzott, néhány órán keresztül duruzsoltam, hogy kell nekem my money back (copyright Birmingham-i kórus), s Anders felajánlott egy ötszázast.

Na de most.

Van új Kapteeni Ä:ni-CDm. Reális veszély, hogy egyszer megtetszik és megtanulom. Pedig a műfaj és (figyelem!) élőben a blog írója is csak rajongóknak. Olkaa hyvä, syyä eka.

szerda, szeptember 20, 2006

Alternatív utazástörténet pipában:

1. Berlin: Jan is, én is felnőtt, értelmes, egykoron (egymásba) szerelmes ember vagyunk, tudjuk, hány az óra, s úgy is válunk el. Áll az ajtóban, s kacag, hogy Ne hülyéskedj már. Másnap nagy ajtócsapkodások. Sms-értesítés arról, hogy ez is kipipálva.

2. Budapest: két tosi jees-férfivel a Kispipában ebédelünk :)

3. Bukarest: békepipa-féle, S. hülése elmúlóban. S. melkein mennyttä.





Magritte: Ez nem pipa.

kedd, szeptember 19, 2006

Itthon vagyok.

Mivel azonnal beálltam a ringbe, belémragadt sok-sok mesélnivaló, de raktározok, dobozolok, csoportosítok,
csomagolom az emlékek közé a naftalint,
kergetem a molyokat,
ápolgatom a sok biciklizéstől bekékült lábszáraimat és a közben alaposan kiürített szívemet,


csiga-Peppi én :)


Leipää rakkautta ja silkkaa hölynpölyä
ei älykästä mölyä
vain rakkautta ja hölynpölyä