Pár héttel ezelőtt egy finn kandúr kifejtette, hogy a jónőségnek három kritériuma van: főzzön jó húslevest, legyen jó az ágyban, tudjon gyapjúzoknit kötni. Mosolyogtam nagy szerényen, mert azelőtt pár nappal vettem magamnak öt darab kötőtűt. Ugyan még nem próbáltam, de idő mint tenger s mint berkenyefa a ház előtt.
Ennek a finn kandúrnak (mert ugye ő is rákérdezett) azt mondtam, azért jöttem Finnországba, mert imádom a Kalevalát (olyan szépen van megírva és olyan izgalmasak a történetek) és mert olyan macsó az a Lemminkäinen. Ő is mosolygott, és ő is nagy szerényen.
És bár a kijelentések és mosolyok közötti összefüggés egyikünknek sem lehetett túl tiszta, rendben volt ez így.
Vejnének puszi, mert olyan jó, hogy virtuálisan is volt, s nagy köszönet is szomszédságért, s amiért bábáskodott egykoron Aino szövegelése mellett. S drukk, hogy legyen valamikor finn Vejne-regény, s to be continued livenä :)
Paul Klee: Tűz és halál
vasárnap, szeptember 28, 2008
szerda, szeptember 10, 2008
Légy, ami lennél
Másfél hétig volt egy legyem. Vasárnap múlt egy hete, hogy megjelent, körberepülte a szobát és úgy döntött, hogy marad. A négy fal közül nem is nagyon mozdult ki. Reggel akkor kelt, amikor én, kijött reggelizni, aztán rögtön vissza, mint aki tudja, hol a helye. Múlt hét végére még egy altatódalt is begyakorolt nekem, és elő is adta rendszeresen, zümmikélve, úgy a maga módján.
A gondok tegnap este kezdődtek. Pontosabban éjjel. Későn értem haza és nem is egyedül, és volt nagy izgalom, repült körbe-körbe hol az én karomra, hol a Meséjére, és reggelre kínjában le is szarta a szemüveget. Akkor még nem sejtettük, hogy ez a halál előszele. Ma délutánra viszont már érezhette, hogy baj van és egy szárnysuhanásnyit sem mozdult mellőlem, jött a konyhába kását főzni és zümmögött és zümmögött és mondta a maga bánatát, és úgy de úgy panaszkodott, hogy a lakótársnőm kilépett a szobájából és a kurzuskínálatos füzettel akkorát húzott rá, hogy menten kinyúlt a tűzhely melletti falon.
Igazi légyölő cseh vagyok, mondta és nyúlt a papírtörlőért, hogy összeszedje a tetemet.
A barátom volt, úgyhogy megeszem, mondtam, és cseppet sem tűnt úgy, hogy viccelnék.
Azóta Zuzka a szobájában kuksol, de az ő baja. Az ember vállalja a társát a holtak országában is.
A gondok tegnap este kezdődtek. Pontosabban éjjel. Későn értem haza és nem is egyedül, és volt nagy izgalom, repült körbe-körbe hol az én karomra, hol a Meséjére, és reggelre kínjában le is szarta a szemüveget. Akkor még nem sejtettük, hogy ez a halál előszele. Ma délutánra viszont már érezhette, hogy baj van és egy szárnysuhanásnyit sem mozdult mellőlem, jött a konyhába kását főzni és zümmögött és zümmögött és mondta a maga bánatát, és úgy de úgy panaszkodott, hogy a lakótársnőm kilépett a szobájából és a kurzuskínálatos füzettel akkorát húzott rá, hogy menten kinyúlt a tűzhely melletti falon.
Igazi légyölő cseh vagyok, mondta és nyúlt a papírtörlőért, hogy összeszedje a tetemet.
A barátom volt, úgyhogy megeszem, mondtam, és cseppet sem tűnt úgy, hogy viccelnék.
Azóta Zuzka a szobájában kuksol, de az ő baja. Az ember vállalja a társát a holtak országában is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)