Almastesztat sutottem reggelire. Gondoltam, a ferfiak is ehetnek belole, ha felebrednek, Agota nyaral, csak magamnak nem szivesen sutok. Egyelore en vagyok az egyetlen, aki zabal. A ferfiak felholtan ebredtek, keresik a vizet, nagy a tumultus a furdoajtoban. Aki ejjel legeny a talpan stb.

Kozben jol elvagyok a gondolataimban. Olyan, mintha tavaly lenne. Ugy probaltam tegnap setalni, mintha eloszor latnam Bukut. Ket tavalyi szombatra emlekszem nagyon. Az egyik pont a koltozesem napja, maradtam itt egyedul, felturbozva, mint aki egesz nyaron spenotot evett. A masodik a nagymamam temetese utani elso szombat, november vegi hihetetlen napsutes, barna szoknyaban labitok elore a Magherun es vasarnap delre varok nagyon.

Pont ettol a szombat delutan es en a vasarnapra varok-tol kellene megszabaditanom magam. Voi mun omat pikkupirut. Kozben Jan arra kivancsi, mi langzsoltunk-e eleget. Igen, persze. Pedig persze, ami persze. Mindossze a mult idoben vagyok teljesen biztos.