Kotes es oldas


A cim (hogy mindennemu utalast kizarjunk, es profanizaljunk egy kicsit) onnan ered, hogy a hetvegen megsebesultem. Egyik ujjamat egy kover murokkal egyutt lereszeltem, s ma egy kicsit meg is pergeltem a sebet. Vicc, hogy eppen muroksutes kozben. De nem kotottem be. Nem veszes.

Vesztelen idoket elunk :)

Peti ocsem ma koltozott fel Kvarra. Petivel akkor baratkoztunk ossze, amikor en elkerultem otthonrol. Akkor nott meg. Valtozott meg. Valtoztam meg. Nem tudom. Talpraesett es ugyes, es feltalalja magat. Jarhat (ha akar) a Bulgakovba es a Banffy-kertbe nyaron, es Ors pirkadatkor pirithat neki kenyeret. Petivel lenni jo. Ulni vele egyutt a jardaszegelyen, mint nyaron egyszer Szebenben, es majszolni valamit. Keszulni, hogy erre vagy arra mit vag majd vissza. Osztani a vilagnak nagy dolgait. Meselni arrol, hogy mi van. Mellebujni, hogy reggel es ebreszto. Es ha mar adodott ez a ot ev iskolai korkulonbseg, akkor varni azokra a hetvegekre, amikor majd hozza (is)jarhatok. Vagy egyutt valahova. En, a kolozsvari oreg, es o, az uj generacio.

Es drukkolok + szerintem o is, hogy Anyacs es Apacs hamar megszeresse az otthonletet. Hogy ne aggodjanak foloslegesen. Hogy varjanak haza, es vacsorazzunk majd nagyokat egyutt. Tizenegykor, ahogy szoktuk. Es en nyafogjak egy kicsit, hogy ilyenkor mar keso, de azert zabaljak be krumplisalatabol es zakuszkaskenyerbol, Peti meg egyen ket liternyi apritost.

Jo igy. Jo lesz nagyon.


Amugy ma kerek egy eve, hogy Bukarestbe koltoztem. Kerek egy evre. A terv a kovetkezo volt:

Karrier: Huzom az idot. Februarra megirom az ujsagirois allamvizsgamat. Juniusban befejezem a filos mesterit. Felvetelizek, es fel is vesznek Turkuba balti dolgokat tanulmanyozni. Kozben penzt gyujtok es tapasztalatot. Jovo ilyenkorra (vagyis mara, ha jol szamolom), vilagga megyek.
Sziv (figyelem, nem Sziv Erno!): passzivitas. Jan magatol megszelidul, es idekoltozik. Ha megsem, jon a herceg, lehetoleg november legelejen, lovon. Legkesobb akkor. Elcsavarja a fejem. Annyira, hogy azert a dolttel szedett elso pont nem csorbuljon. Egyutt megyunk majd vilagga. Vagy egyedul megyek vilagga, de akkor utana vagyadozom. Olvadozom. Jon egy masik herceg stb. Kezdhetjuk elolrol.

Ehhez kepest mesterirol logtam fel evet. Osszedobtam egy ujsagirois dolgozatot, ami annyira halvanyka, hogy szegyellni is szegyellem. Kiszerettem a felvilagbol. Orommel csokkenek. Es most ugy gondolom, hogy nem tudok semmit. Semmi ennyire pontosat. Annyit legfeljebb, hogy meg maradok egy evet. Sutiket enni a Romanan, sorozni es beszelgetni nagyokat Edoval, fozni itthon, moziba jarni, olvasni. Gondolkozni a nagy maganyon. Meg egy evet legalabb. S hogy Jan ide nem koltozik, s hogy a herceg nem messengeren teszi majd jeleneset. Ha jon. Amikor. Na. Mely sohaj, no vallveregetes.


(Stilaris megjegyzesek: 1. itthon nincsenek ekezetek. 2. szoban a bobeszeduseget, irva a minimalizmust szeretem. De nem sikerul. Javasolom, hogy minden masodik bekezdest ugorjatok at, hatha akkor.)