Paul Klee: Tűz és halál

péntek, augusztus 25, 2006

Megütött ma ötven guta.

Irt az easyjet, hogy leszek szíves a Tallinn-Berlin repülésemet elnapolni, mert aznap nem indul járat. Előtte is, utána is jó, bármikor, egy hónapon belül.

Nem lettem szíves. Felhívtam őket, hogy kérem a pénzemet vissza. S hogy visszafele Berlinből sem kévánok velük repülni. Csak Budapestről Berlinbe. Egy fél órába telt, hogy megértsenek, rendre próbálgattam az angol, a külföldi és a német vonalat, mindig valami piip-robot. Hujj. Közben S. csetten, Edó szemből bíztat, hogy csak bátran, küldjed őket melegebbre. A szomszéd, kis északi spionom te (copyright Hasek:), jobbról, hogy beszélek-e még egy évet. Beszéltem.

Az ötven guta vége az lett, hogy végül csak szept.15.-én repülök Helsinkiből Budapestre. Nyertek nekem két lisää finn napot. Nem kell Berlinben cipekedni Catrinhoz, nem látjuk Tallinnt :(, lehet, hogy Jan örökli az így már hazacipelhetetlen korcsolyát. S így összevisszaságostól is spóroltunk vagy 20 eurót.

Egy nap marad Budapestre. S még hét éjszaka az indulásig. S remélhetőleg egyetlenegy gutaütés sem, mert akkor hejde.


-työ tänään valmiiksi tehty
-uus lento bookattu
-hanhimainen nainen minä rauhassa

csütörtök, augusztus 24, 2006

Közkívánatra visszapakoltuk ide a kommenteket. Kösz, Edina, hajrá hajrá!

szerda, augusztus 23, 2006

Kis onmenedzseles:

amint a lap alji terkeprol latszik, a legtobbet en olvasom sajat magamat, sokaig en voltam az angliai kerekedo piros petty. Ott van ugyanis a ced szervere. Kb. a mult heten tarspottyult Edo, ami kulon orom. Azota edes kettesben virulunk.

S en vagyok Bukarest is, telhetetlenje, az az Andrei gepe a nappalibol. Mosnam viszont kezeimet: ha belepek, nem magamat olvasom. A sajat szovegemet eleg koran megunom, legkesobb a masodik atfutasra, de akkor biztosan. Ricon keresztul olvasom viszont Vejnet (mennään sitten kaljalle, jeejeejee :), Vejnen keresztul Philt es egy Jude-ot, Jude-on keresztul Satut es a verkkotreffijeiket. Szinten magamon keresztul jutok Gy-hez, aki szines, de reg nem irt semmit, es nezem Edinat, akinek a titkos blogjat meg jobban szeretem, de az ugye titkos.

Ric-t nem reklamoztam, annak idejen Ainot sem. Vannak olyanok, akikrol biztosan tudom, hogy nem olvasnak, pedig talan szeretnem. Egyszer, nagy nagy meglepetesemre, kommentelt egy Reku, aki egy off-line ismerosom baratnoje, ez volt az egyik legnagyobb blogimeglepi. Es egyszer butakommenteltem egy szomszed blogon Ric fedonev alatt, amit egyketto lehurrogtak, de nott a nezettsegem. Akkor hiztak kicsit a finn pettyeim.

Ha Ildiko itthon, meghizik Kolozsvar. S egyszer talan Afrika, bar keine Ahnung, hogy az ki. Addig viszont a majam. Vagy a blogert, vagy mert sorozunk. Igy is, ugy is megfelel.
Ekezetek nelkul furcsa dolgok sulnek ki a mondataimbol. Berlinbe vagyok (ertsd: vagyakozom), ezt irtam, kicsit felreragozva az ikes iget, de ha Berlin, jon elo a nyelvtani eles szemem, ami meg mindig jobb egy tyukszemnel, ugye, ami onmagaban meg mindig hejde a tyukmellhez kepest. Szoval az ikes igekkel nincs bajom, es Berlinnel meg kevesebb.

Mivel szerelmes turistanak lenni nem erdemes, vagyis nem a kezdeti fazisban, Berlinrol Jan-elmenyeim vannak leginkabb. Nem mintha a Schonhäuser Allee helyett testunk lankas tajain utazgattunk volna fel-ala, nem nem, Eläkeläiset-et hallgattunk s teaztunk nagyokat a konyhaban, mint a nyugdijasok. "Szabadnapos" rovidke konkret fizikai egyuttletunk soran ketszer voltam: egyszer, telen, fokhagymas sult krumplit ettem a tevetorony alatt es Catrinnal teaztunk, masodszor, Finnhonbol epp odarepult rovid szoknyas sznob tavaszi tunder, az Alt-Tempelhof torok zoldsegeseit figyeltem a napsutesben.

Berlinre szerelmetlenul meg kivancsibb vagyok.

hétfő, augusztus 21, 2006

"Sinä toivotit minulle myös kesäkuussa onnea ja aurinkoa. Ja aurinkoa on riittänyt. Hikoilemme."

Kánikula, tegnap állítólag Bukarest központjában, gondolom aszfaltközelben, 49 fokot mértek. A hülye "és napsütést"-jókívánságaimat át kellene kicsit gondolni, lásd fennebb izzadt Arja levele. Egy Nórinak három aprócska felhőt kívántam a Gellérthegy fölé, s láttuk tegnap mindnyájan.

Maradjunk annyiban, hogy jó napot kívánok. Vagy valami minimálisat. Üdvözletem. Áldjon a Földfölötti. Járj békével. Heipi. Heihei. Take care. Na shledanou. Tschüss. t. entinen Aino. t.Marika. T. Vagy Halaukset. Csókoltatom az orrodon a bibircsókot. Bibircsókolom. Hjaj.

péntek, augusztus 18, 2006

Most azt is elmesélem, hogy miért.

Át lettem verve. Edónál aludtam, mondjuk azért, hogy segítsek neki mondjuk takarítani. Vagyis olyan mondjuk-akció volt sok-sok kifogással, amik tizedmásodpercek alatt jutottak eszembe. Könnyű katit táncba vinni. Én vállaltam a moppailut.

Egyenesen szünettel kezdtük a parkban. Aztán sétával folytattuk és csirkepaprikással, bemelegítő mézespálinkával. Előkerült egy Muumi-CD és Edóék sok-sok fényképe, és én megrökönyödtem, hogy Pikku Myyhöz képest minden élő ember milyen fiatal. Ekkorra, a sok mókus, kacsa, sas és finn tó mellé már volt tökmagunk is. Még mindig nem volt éjfél. Lett koktél, körtelével és körtefogpiszkálóval, juppi. És táncoltunk, sokat. Lett negyed egy, ha bankszférában dolgoznánk, karrieri öngyilkosság. Mi viszont túléltük, hejde, kaptam ágyat és hálózsákot hozzá, és aludtam hajnalig, és utána műzli, s nagy séta ide, s kora reggeli csevely, és nagy jeejeejee.

Még húsz perc, és megyünk haza. Ha hétvége, fel kellene mosni valahol.
Tegnap cseppet sem voltam hisztis, fogalmazhatunk úgy is, hogy egyenesen hisztitlen voltam. S most újra jeejeejee-nap kezdődik.

(További részletekért kérem kicsit később jöjjön vissza, most dolgunk mint tenger :)

kedd, augusztus 15, 2006

Tegnap hisztis voltam nagyon. Mára kicsit elmúlt.

hétfő, augusztus 14, 2006

A dolgozdában csak és kizárólag off-line dolgok örvendeztetnek meg egy kicsit. Nu plácse :(

Ma magyarországiakat hívogatok. Kedves Ágnes vs. Tisztelt Cím! Ékes magyar anyanyelvünk. Abban semmi új nincs, hogy a magyar szaknyelvet nem ismerem. Nincs honnan. Tukinumero, CSI-number, magyarul CSI-ügyféltámogatási azonosítószám. Nem elküldöm az árajánlatot, hanem megküldöm a megrendelőt. Majd bekérem. Ráírok, hogy küldje vissza. Semmit nem kapok meg, ez borzasztóan provinciális, esetleg be. De ezt sem mondjuk ki. Az egyetlen, ami jólesett, az egy Gábor Kézcsókolomja. Neiti Kerepi kaipaa semmosta suomalaisiltakin :)

Bizonyos témákról csak bizonyos nyelven tudok beszélni. Vagyis azon a legotthonosabban. Licensszettekről finnül. Vicces magyarul vagyok. Ha. Haha. És mindenféle nyelven van valamilyen kiejtésem. Magyarul kicsit székelyes, románul kicsit magyaros, angolul kicsit oroszos (hogy ez honnan, mikor egy árva szót sem tudok oroszul, az talány), finnül összevissza, főleg észtes. Filológiailag izgi. Ügyfelek szempontjából, vszinűleg szar. De most teljesen más típusú gondjaim vannak.

Mi a különbség a peppu és pylly között, ez most a nagy dilemma. A pylly és a pöllö között? És tényleg mondják-e azt, hogy tattis :) Na.

Ma reggel láttam egy kota-képet, asszem Nummela. Műanyag a teteje, és állítálag nem, de hátha látni lehet rajta keresztül az eget. Most arról álmodok.

szombat, augusztus 12, 2006

Hosszu leszek.


Ulunk Csabaval ketten itthon, szombat este, ket kulon szobaban, ket kulon gep elott. Csaba Zsofival csettel, gondolom; en blogot irok. Nyitva van az ajto, idonkent atszolunk egymasnak, vajon meghult-e a dinnye. Egyutt vettuk a piacon, autoval mentunk ki, hogy ne kelljen cipekedni.

Csaba ket evvel idosebb nalam, most lakast vesz maguknak, dolgozik mint pinty, szo nelkul felporszivozza a konyhat. Becsuletes magyar ember, mondana Ors. Becsuletes magyar emberekbol van itt egy hadosztaly. Mondjuk Bukarestben kevesebb, de azert akadna. Romanokbol szinten. Elo, hus-ver emberekbol, erre celzok, olyanokbol, akikkel lehet sorozni, setafikalni, beszelgetni, osszebujni. Akikkel szombatestezhet az ember, ha ugy esik jol.

Nekem valamiert csak nem ok kellenek.

Mikozben telnek a szombat estek, en, ugye, csettelek.

Mindig szeles volegenyeim voltak, mint Tipetupanak. Latotavolsagon kivuliek. Olyanok is, akikkel egykoron eloben voltunk joban, kulonosen megszepulnek, kitelnek, kikerekednek, ha elkerulnek mellolem. Ha messze vannak, en csabulok, s kitartoan apolgatom az alaszallo kaktuszaikat akar eveken keresztul is.

Kivetel most.

Kb. februar ota, hirtelen valtas, ritkabban irok Jannak. Par hete semmit. Kitoroltem az osszes sms-et a telefonombol, elraktaroztam egy kulon folderbe a leveleit, a fejem ures, a szivem kitakaritasa folyamatban. Miutan 2003 decembere es 2006 februarja kozott valtottunk kb. masfelezer emailt. A tavolsagi egymasrafigyelest ugy fogtam fel, hogy naponta irtam neki valamit, es o valaszolt is azonnal. Igyekeztem olyan lenni, hogy a szive-lelke-teste mellett a nagy nemet precizitasa es a nyelvi elitizmusa se erezzen hianyt szerelemben. Valami viszont mindig csak hianyzott ebbol az egeszbol, bicegett, tobbezer km tavolsagban santikaltunk kvazi egyutt a nagy semmi fele .

Most erosebbnek erzem magam, egyedul is, mint vele barmikor.

Es (mely szussz):

Tipetupa alaszallt, szelcsend, harangviragszoknya keszen, sima labak (mazochista delutan, szortelenites: hujj) ugyszinten, haj megbuheralva, csikacsapok aktivizalva, sziv -- feros-- nyitva, attitud kerdese az egesz.





szerda, augusztus 09, 2006

Ujabban hatfele all a fejem a sokfele hatastol, en vagyok a hetfeju sarkany.
Szamolok, mint egy gyermek. Meg annyit kell aludnom a menetelig, ahany eves vagyok.

Fyysisesti vielä .. yotä, mentaalisesti noin 15. Jujjijeee :)

A fenekemben sok kicsi nyu. S a nagy szervezhetnekemnek jelenleg nincs elegendo tere kibontakozni. De lesz, es leszek, es leszunk, es jo lesz nagyon, es pusszok, vilag, megyek lefekudni. Ittam az elobb egy sort, es zoldpaszulyt ettem voroshagymaval.

péntek, augusztus 04, 2006

Ha Edó hazaér, s a blogomba téved, akkor: Isten hozott itthon, vártalak nagyon-nagyon :)

Történt közben sok nagy semmi. Belül valamicskék, kívül nem sok. Dolgoztam mint pinty, s szervezkedek, a menetelemig van fizikailag 28 éjszaka , mentálisan kb. 15. Izgi izgi.


Ors a nagy médiájával (9.85 a versenyvizsgán) írt néhány jótanácsot, projekti simpeli:

Legyen jó, vegyen tejfürdőt, arcára élesztős-tejes pakolást, napozzon, és találjon ki jó poénokat, gyűjtse noteszbe, így készüljön szeptemberre, a szűzek hónapjára, amikor is átlépünk mindannyian a mérlegelésbe, hogy jól cselekedtünk-e, és nem utolsó sorban nézze el nekem, hogy megint oly igazán hülye vagyok.