Paul Klee: Tűz és halál

kedd, június 21, 2011

...hangja

Egymás nyomában settenkedünk. Én ott járok, ahol ő. Ott jár, ahol mi is járunk. Kesztyűt húzok, ha közel van, kesztyűs kézzel bánok vele. Ő velem nem. Rohangál előttem csinos rókában, kinyúlt vakondban, agyoncsapott szúnyogban a csempén. Vékonyra vágott kebab-csíkokban a pizzán. Számokban, amiket a gépről nézünk, főleg a pirosakban.

Ma egy ágy mellett éreztem meg. A takarón nagy betűkkel kinyomtatva az ábécé, alatta kígyók, mindenféle műanyag csövek. Láttam a nehézkes mozgásban, az engedelmeskedni alig akaró kézben, hogy mit fog írni. Láttam a két szemen, hogy nagyon meg kellene értenem. Láttam egy másik szempáron, hogy ő is érti, hogy nem kellek ide. Nem kell ide tolmács. Nem kellenek ide szavak. Nehézkes, lassú, fájdalmas mozgásban jöttek egymás után a betűk, H-a-l-u - haluat, akarsz, ugye - k-o-t - haluat kotiin, haza akarsz menni, ugye. Értem, de hogyan érthetném meg. Hogyan magyarázni meg a pillangókat a teknősbékának.

Álmomban kacsákhoz menet (vizet vitt éppen) gyökeret eresztett két láb, olyané, akit én nagyon szeretek. Már nem adja nekünk őt vissza az Úr, mondta egy hang, az is olyané, akit én nagyon szeretek.

Mert miközben finnül üres mondatokba bújok - vese nélkül élni sokáig nem lehet - a halál magyar hangja álmomban szól, telefonon.

vasárnap, június 05, 2011

Kakukk

Messze vagyunk, fekszünk a sziklán. Szemben a város, két torony, alattunk a jéghideg víz. A fejem alatt a táskám, a feje alatt a cipőm kendőből puhítással, türkiz virágokból zöld korona. Csend van, csak a madarak. Néha a kövekhez csapódik a víz, néha gyöngyvirággal keveredik a semmi szaga. Máshol este lenne, itt süt a nap. Észreveszem, hogy néz. Észreveszi, hogy nézem. Amikor megszólal, kettészeli az arcát a fénysugár. Amikor megszólalok, árnyékot tartok a kezemmel, hogy mélykék legyen a tekintetében az arany.

Hazafelé hallom a kakukkot. Ahányszor szól, annyi évet élsz még, mondták egyszer. Ahányszor szól, annyi szeretőm lesz idén nyáron, mondom én.

Hosszú ösvényen járunk, körülöttünk gyöngyvirág és páfrány.

Messzire süt a nap, messze még az éjszaka.