Warum und wozu und was

Ha én jól emlékszem, a szigetvári hősöket úgy tanította meg kesztyűbe dudálni a földfölötti, hogy egy előre készen cakkompakk levitézlett alvilági szörnyet küldött a nyakukra, hadd püföljék egymást. De aztán úgy belejöttek a magyarok a nagy vitézségbe, hogy amikor ott fent már régesrég szent volt a béke és fényesült a mennyei glória és Gábriel is indult volna lefelé, még akkor is akadt suttyintgatnivalójuk.

Namostmár: Zrínyi Miklósné Mária irodalomból elég jó volt anno, s ezt is elolvasta ától cettig, tudja mi a csattanó s a vége, de valahogy mindig elfelejti, hogy a szörny igenis legyőzetett s a szélmalom csak játszik veled, Don Quijote s Zrínyi Miklós, lelkem.

Úgyhogy gyors közlemény, főleg magának, publikusan: Helsinkiben medvék nincsenek és már Medve urak sincsenek, nincs semmi suhintgatnivaló.

De élet van és helyzet van és bőven van benne kakaó.

Megfejtés-körítés

Amikor csiszlicsáré legényemberekkel zátonyra fut a kommunikáció, mindig oda bújok vissza, a szép magyar nyelvbe, melegedni. A magyar nyelvembe. Akkor is, amikor egyedül vagyok. Amikor blogot írok. Amikor tennivalólistát. Újabban nemfinn irodalmat sem vagyok hajlandó más nyelven olvasni, mint magyarul, ergó nem olvasok semmi újat, csak ami a polcon van, vagy ami finn. Falom, rágom, emésztem a szavakat, zabálom a túrós puliszkát, tekerem a rubik-kockát.

Egy kb. öt évvel ezelőtti éjszaka súlyát érzem néha ma is. Anne finnországi számi, és amikor együtt laktunk, egy finn fiúba volt nagyon szerelmes. De nagyon. Egyszer egy buli után, amikor támogattuk hazafelé, jobbról a fiú, balról én, úgy de úgy kipanaszkodta magát (hogy ő haza olyat nem visz, aki a rénszarvast megkóstolni sem hajlandó, nemhogy megfogni, nemhogy levágni, ilyen finnt ő haza soha nem vihet), hogy bár akkor elmosolyogtuk és nyugtatgattuk, hogy most egyelőre csendben és haza, a rózsaszín folt mögött ott volt ám a lyuk.


De back to the lényeg: nem nagy cucc, de norvégul nem tudóként úgy megörvendtem ennek a Nyelvnek, hogy csak na. Nyelvben élni volna jó. Nem nemzetként, nem feltupírozva, csak úgy. (Anne szülei Nyelvhez közel élnek, kb. ott, ahol a kurtafarkú malac sem túr.)

A fotó idei és asszem saját termés, linkek hozzá ilyenek: Nyelv, számi nyelvek, zenének Mari Boine.

Ha a helyes megfejtők elárulják a címüket (kommentbe mehet, nem megy egyből publikusra), repül a meglepi.

Interaktív ászpörgető

Nyelvében él a ki?

Válaszokat, pliiz, kommentbe, a helyes megfejtés hamarosan, a nyeremények postán.

A kapros-tejszínes világvége

Meggyőződésem, hogy a világvége kapros-tejszínes rózsaszín lazac képében érkezik el.

Ki mit főz, egye meg.

(Picassos äventyr (1978): Sirkka kisasszony erotikus halsüti-receptje.)

A szakmai csúcsról, s ami utána következik

Mostanában olyat dolgozom, hogy ülünk hárman, ketten beszélnek, én vagyok középen. Úgy vagyok, hogy ha vagyok se legyek. Ez nem filozófia, hanem citrom nélküli tea, ami csak akkor van, ha van citrom is, amit kihagyni belőle. (A lócitromot per def. Persze, ami persze.) Hármunk közül, van úgy, hogy (a.) mindenki izgul egy kicsit, (b.) az egyik nagyon izgul, mert a másik éppen raknábeléa, olyankor a harmadik az egyensúly kedvéért nem, (c.) senki nem izgul, süt a nap, telik az idő és a képernyő betűkkel. Egyéb lehetőségek lehetnének, de nincsenek.

Namostmár, amire rájöttem: amikor épp (b.) vagy (c.) van és én, a harmadik, a a citromésédesmézéstea, 3in1, testileg-lelkileg-nyelvileg jó formában vagyok, pontosan hallom, hogyan szól a pont.

ui1.Tegnap láttam egy autót, a száma FI RIC 696. Nagy merengés után azt is kitaláltam, hogy ez mit jelent.

ui2. Amikor nem a pontot hallgatom, nem rendszámtáblákat nézek és nem blogot pötyögök, akkor egy néhány hete kapott Rubik-kockát tekergetek ezerrel (te kergeted a macskát? tekergeti a fene) és Maj Karmát hallgatok. Voltunk koncerten is, bele a nagy finn zenei életbe ezerrel, bele.

ui3. Miközben ide ilyeneket írok, teleírtam három füzetet, a legutóbbit zölddel. Egyszer majd bütykölök belőlük valamit. Papírrepülőket.