Tények: Lerittyentettem egy újságíróis államvizsgázást, egy nyári elefánttal kevesebb.

Értelmezés hozzá: ült Nándi szemben, s vigyorgott, szimpi nekem,
s én szorongattam az öt finn szörnyemet (Lordi-reprezentációs téma),

makogtam és mekegtem s a lábamon megint az a bordó topánka, s kábé az ötödik percben, ó, én kába, kiderült,

a fejem marad.

S belelendülék, hogy sehol semmi lék, s mondék, mondogaték, s soroltam a blogokat, Meriläinen (jó mély ä-vel), Sorjanen, s a Nándi melletti fiú, fényes a szeme, kérdezett is valamit, reá válaszsuhatag, minden logikus rendbe szedve, s én úgy de úgy belejöttem, hogy végül mégsem kellett kimondanom, ami pedig annyira kikívánkozott volna belőlem, hogy tudniillik:

ne tessék bedölni, kedves embersereg, hogy én is itt blöffölni merek, ez a dolgozatom ügyesen tálalt, bordó bőrbe köttetett

szar.


De mivel ezzel most senkit átverni nem kívánunk, magamat főleg nem, jövő ilyenkor a diplomámból hajtogatott csákóval is vígan zengem majd, ha valaki erre kíváncsi: a kolozsvári újságírói szakra felvételizni ne tessék.