Tegnap egy Anonymus korbebokolta a blogot, aminek kovetkezteben ma korlatoztam a kommenteket es kitorltem Ric-t az iwiw-rol. Drasztikus en.

Hosszu es forro napok, a munkamat unom, ami nem ujdonsag. Ujdonsag viszont, hogy ujra szeretek olvasni, vagyis ujabban talaltam legalabb ket olyan konyvet, amit falni kellett, pl. Svejket, es hogy ulni este egyedul az erkelyen es olvasni es teazni az olyan jo.

Svejkezesem soran jottem ra arra a kellemetlen dologra, hogy en sokat beszelek magamban, neha felhangosan is az utcan, vagyis ami megtortent, azt megszovegezem, sztorisitom, ha ugy tetszik, s elmondom magamnak utban valamerre menet. S ezzel nagyjabol el is intezem, amikor valamirol elbeszelgettem magammal, akkor azzal kapcsolatban nincs semmi de semmi baj.

Jan irt, hogy terrorizaljak, ugyhogy talan en is terrorista leszek, mert nem megyek Janhoz aludni. S ha majd megkerdi, hogy miert nem, de szerintem van annyira buszke, hogy ne kerdezze meg, hanem csak meglepodjon, akkor a fogkefehianyra fogom, ugyanugy, mint anno 2003-ban, a Deak terrol az Astoria fele menet, nagy szerelmessegem legeslegelejen.