Tegnap egy internetes teszt kimutatta, mi velem a legnagyobb baj: alulaktivizált a gyökér-csakrám. Valami bibi van az értestemmel, s emiatt a nem maradnak bennem a helyükön az atomok. Vagyis nem érzem magam otthonosan a világban, nem vagyok jóban a saját testemmel, s (atomilag) szálldosok itt össze-vissza, ahelyett hogy nyugton ülnék.

Mivel a gyökércsakra a világban is látható fizikai testemhez kapcsolódik, a következő megoldásokat találtam ki tegnap este:

1. nagy tányér paszulyleves hagymával
2. lefekvés előtt kisurolni a kádat
3. elmosogatni
4. kiülni az ablakba, s nézni felülről a várost
5. atomokkal álmodni

Ehhez ráadás, hogy ma tornáztam vagy húsz percet korán reggel, s most (a cég jóvoltából) ülhetek itt a fenekemen délután ötig. Semmi repülés.