Egymagamban uldogelek itthon. Iringo lemondta a randit, most Agotat varom, aki ot es hat kozott erkezik majd meg. Hasonlo hangulatban akkor voltam, amikor a majd kesobb nulladikka lett elso Konsta-randira vartam nagy kioltozve, es elmaradt. Agota viszont jonni fog, es sutottem vinetat es paroltam zoldsegeket es addig kihul a mentatea is. Szoval ezuttal nem magamat keszitettem ki. Keszittettem ki :)

Szeretem ezeket az itthonulos napokat. A kanikula miatt lehetetlen kimozdulni, meg az erkelyre is alig. Reggel viszont voltam a piacon, es szereztem egy nagy kartondobozt is a konyveimnek, s mikozben az agy tetejerol toroltem az ablakot, elenekeltem a teljes repertoart, Taivas on sininen, Mieleni minun tekisi, Mikä sorti äänen suuren, Tupa on täynnä tuppisuita... Pää-olkapää-peppubol tuti eleg volt a mult hetvegen.

Na de. Tuppisuu. Most az a nagy kerdes, hogy en ott legbelol, szivem otodik kamracskajaban, agyam negyvenhatodik tekervenyeben vajon tuppi- vagy hoposuu vagyok-e. Nagyon csendes, vagy teljesen lele. Es hogy amikor talalkozunk, akkor belolem mi jon vajon elo. Es hogyha nagyon nem fogom tudni, hogy mi van, akkor tehetek-e ugy, mintha a fellegek jobban erdekelnenek, mint o. Aki talan a nagy O, ki tudja.

Ja, vettem harom repulojegyet. A masodik a legizgalmasabb. Berlinbol visz majd Helsinkibe.