1. hogy az iwiw-ről leszedem végre az angyalt, s kiteszek egy rendes képet. Hülyültem a telefonban az én angyali humorérzékemmel, de nem volt kivel beszélni. Úgyhogy lecseréltem, és idebiggyesztem a bejegyzés végére is, hogy ne kelljen összevissza klikkelgetni. Nagymamám a matrózosat szerette volna látni vagy a fekete blúzosat, de mindennek van egy határa.
2. hogy magyar lány és szép és satöbbi, de nem járok a legény után. Pedig azóta meg is kértem a kezét. Karkauspäivä volt február 29.-én, olyankor szabad, vagy engem vesz el, vagy nekem szoknyának való anyagot. De cseleztem, tudtam, hogy szoknya lesz. Cselezett ő is, blúz lett, spagettipántos. Sejtem, hogy attól nem csak ő csábul, ha megjön a nyár, de ki mit főz, egye meg (copyright haza).
3. hogy utánna állok a dolgaimnak, s elvégzem ezt az iskolát. Emiatt szerveztem ma is nettelen délutánt, de valami mindig megzavar, most az bosszantott fel, hogy sehol sem találtam a fagyisautót, pedig hallottam, hogy a közelben jár, és még tejszínhab is lett volna itthon a fagyi mellé, és milyen vicces fagyisautóból fagyizni, és milyen finom a fagyi. Nna. De azért egy kicsit csak haladtam.
És itt a kép is, Zsókát levágtam magam mellől, és a kezemben lenne egy tányér tele finomságokkal, de azt is levágtam. Friss, pár hete készült egy finnugor bulin, ahol manele-szerű erzamordva könnyűzenei dalokat is énekeltünk volna, ha jól tudnék olvasni (finnugor sudoku) cirillbetűs szövegeket. La anu', majd ha nem fagy s nem fogy s lesz fagyi.
1 megjegyzés:
amiota a 8. emeleten lakunk, nem hallottuk meg a fagyis autot - Misi nagy oromere :D
Megjegyzés küldése