A finnországi svédekhez alapból úgy közeledek, hogy nagy mosoly. Nem épp "keblemre, testvér", de nem is közömbösen. És miközben lélekben úgy megértem őket, hogy csak na, rögtön az első háromszavas mondatuk után látom, hogy borjú vagyok, s itt a szép szőke új kapu. Mert svédül csak annyit értek, amit a németből, angolból, s újabban összeszedett turkui nyelvjárásból kisilabizálhatok, hogy a kaffé az kávé és a tákk az köszönöm.
A "nem értem"-nek vannak fokozatai. Először bambán nézek s nagy reménykedve, hogy hátha jószántukból finnre váltanak. Vannak, akik igen, s vannak, akik nem. Ha így nem megy, akkor nézem, hogy van-e tányér a kezükben vagy nincs, mert ha van, akkor ejsze süti lesz, s már nyitom is a vitrint. Időnként ez is segít. Aztán van olyan, hogy németül mondok valamit, hátha úgy bejön. Egyszer warm-nak mondtam a megmelegítést, s közelebb lehetett, mint a finn lämmittää, mert bólogattak, hogy oké. Ha egyik sem jön be, finnül vallom be nagy bátran és pironkodva, hogy bocsánat, nem beszélek svédül.
Tegnap eme utolsó mondat után még káromkodtam is magamban, de azt már magyarul. A svédnyelvű költőket etettük két napig, mert svéd vershétvége volt Turkuban, s jött is a popor, műkedvelő anyák babákkal, nagymamák unokákkal, férjek feleségekkel és fordítva, idősek és fiatalok, nagy és eljövendő művészek, gondolom, pár dilettáns is, és ettek és ittak és csak úgy fogyott a kávé és a tej a kancsóból, egy alkalommal pont egy öregúr orra előtt.
Ez csak utólag derült ki, pedig jött is rögtön, s nagyon mondta, hogy mi baja, s én be is vetettem minden előbb felsorolt cselt, néztem bambán is, németül is, s mondtam finnül is, hogy nem értem, de csak nem sikerült zöld ágra vergődnünk. Míg aztán ellenőríztem, hogy csészéje van és tiszta, és kanala is, és kávé is, és cukor is, és tiszta a szalvéta, de hol a tej. S töltöttem is neki rögtön, de azért még odabökte, ezt már finnül, hogy a svéd Finnországban hivatalos nyelv.
Rosszul esett. Persze neki nem kell tudnia, hogy én honnan jöttem s miért s meddig, s de jó, hogy van munkám, s ilyenek, de mérges pillantásommal azért igyekeztem tudtára adni, hogy bácsi, nem provokálni akarlak, s ezt az elitista nagy tök fejemet is zavarja, hogy nem tudok svédül, de ha tudnék sem veled beszélgetnék, mert no comment.
Kicsit mintha érteném időnként (hova vetemedtél hova vetemedtél) hogy miért pisil csalánra olyan sok Székelyföldre látogató hazánkfia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése