Most azt is elmesélem, hogy miért.

Át lettem verve. Edónál aludtam, mondjuk azért, hogy segítsek neki mondjuk takarítani. Vagyis olyan mondjuk-akció volt sok-sok kifogással, amik tizedmásodpercek alatt jutottak eszembe. Könnyű katit táncba vinni. Én vállaltam a moppailut.

Egyenesen szünettel kezdtük a parkban. Aztán sétával folytattuk és csirkepaprikással, bemelegítő mézespálinkával. Előkerült egy Muumi-CD és Edóék sok-sok fényképe, és én megrökönyödtem, hogy Pikku Myyhöz képest minden élő ember milyen fiatal. Ekkorra, a sok mókus, kacsa, sas és finn tó mellé már volt tökmagunk is. Még mindig nem volt éjfél. Lett koktél, körtelével és körtefogpiszkálóval, juppi. És táncoltunk, sokat. Lett negyed egy, ha bankszférában dolgoznánk, karrieri öngyilkosság. Mi viszont túléltük, hejde, kaptam ágyat és hálózsákot hozzá, és aludtam hajnalig, és utána műzli, s nagy séta ide, s kora reggeli csevely, és nagy jeejeejee.

Még húsz perc, és megyünk haza. Ha hétvége, fel kellene mosni valahol.