Ekezetek nelkul furcsa dolgok sulnek ki a mondataimbol. Berlinbe vagyok (ertsd: vagyakozom), ezt irtam, kicsit felreragozva az ikes iget, de ha Berlin, jon elo a nyelvtani eles szemem, ami meg mindig jobb egy tyukszemnel, ugye, ami onmagaban meg mindig hejde a tyukmellhez kepest. Szoval az ikes igekkel nincs bajom, es Berlinnel meg kevesebb.

Mivel szerelmes turistanak lenni nem erdemes, vagyis nem a kezdeti fazisban, Berlinrol Jan-elmenyeim vannak leginkabb. Nem mintha a Schonhäuser Allee helyett testunk lankas tajain utazgattunk volna fel-ala, nem nem, Eläkeläiset-et hallgattunk s teaztunk nagyokat a konyhaban, mint a nyugdijasok. "Szabadnapos" rovidke konkret fizikai egyuttletunk soran ketszer voltam: egyszer, telen, fokhagymas sult krumplit ettem a tevetorony alatt es Catrinnal teaztunk, masodszor, Finnhonbol epp odarepult rovid szoknyas sznob tavaszi tunder, az Alt-Tempelhof torok zoldsegeseit figyeltem a napsutesben.

Berlinre szerelmetlenul meg kivancsibb vagyok.