Kis onmenedzseles:

amint a lap alji terkeprol latszik, a legtobbet en olvasom sajat magamat, sokaig en voltam az angliai kerekedo piros petty. Ott van ugyanis a ced szervere. Kb. a mult heten tarspottyult Edo, ami kulon orom. Azota edes kettesben virulunk.

S en vagyok Bukarest is, telhetetlenje, az az Andrei gepe a nappalibol. Mosnam viszont kezeimet: ha belepek, nem magamat olvasom. A sajat szovegemet eleg koran megunom, legkesobb a masodik atfutasra, de akkor biztosan. Ricon keresztul olvasom viszont Vejnet (mennään sitten kaljalle, jeejeejee :), Vejnen keresztul Philt es egy Jude-ot, Jude-on keresztul Satut es a verkkotreffijeiket. Szinten magamon keresztul jutok Gy-hez, aki szines, de reg nem irt semmit, es nezem Edinat, akinek a titkos blogjat meg jobban szeretem, de az ugye titkos.

Ric-t nem reklamoztam, annak idejen Ainot sem. Vannak olyanok, akikrol biztosan tudom, hogy nem olvasnak, pedig talan szeretnem. Egyszer, nagy nagy meglepetesemre, kommentelt egy Reku, aki egy off-line ismerosom baratnoje, ez volt az egyik legnagyobb blogimeglepi. Es egyszer butakommenteltem egy szomszed blogon Ric fedonev alatt, amit egyketto lehurrogtak, de nott a nezettsegem. Akkor hiztak kicsit a finn pettyeim.

Ha Ildiko itthon, meghizik Kolozsvar. S egyszer talan Afrika, bar keine Ahnung, hogy az ki. Addig viszont a majam. Vagy a blogert, vagy mert sorozunk. Igy is, ugy is megfelel.