Paul Klee: Tűz és halál

szerda, április 26, 2006

Idonkent meglehetosen furcsa keszteteseim vannak, pl. hogy feluljek vagy lefekugyek valahova es kozben ne csinaljak semmit csak bamuljam az eget vagy a zoldet vagy mindkettot. Ennek jegyeben egyszer szunyokaltam a botanikus kertben, egyszer egy padon a Cismigiuben s legutobb, penteken, a Kisseleffen, ami francia mintara keszult, egy meterrel szelesebb, egy kilometerrel hosszabb mint a Champs d'Elise. Na. Hogy ez miert lenyeges? O. vette fel, lelkemnek oly kedves, hogy mintha lelassultam volna, amihez hasonlatos bokot en mar evek ota nem kaptam, O.tol pedig tenyleg soha.

Az egyetem idejen volt egy olyan kozszajon forgo poen is, hogy en repulos vagyok, egyszer a nevemben irodott is egy uzenet, Gereb Maria, repulo szak, amit kituzott a piros lada fole, s volt egy vers is, Szallok a legben, nagymamamhoz szallok ezuttal eppen, s addig meg nem allok, mig Janski baratomra egyszer ratalalok..., valami ilyen. S ezt is o koltogette volt.

Szoval negy vegigrepult ev utan gyalog jarok haza hetente minimum haromszor, amitol a labaim egyre jobbak, es ilyen iramban a foldkozeliseg is izgibb, de ha (notara, magyar!) sok penzem lesz, felulok a repulore, ugy elszallok, mint a...

(Almos lettem.)

Nincsenek megjegyzések: