Most délutáni fél hat és reggel fél nyolc óta összesen harmincnyolc percet beszélgettem, úgy, hogy abból még kivonódik az az idő, amig begyúrtam a krumplipürét szósszal, a tányér salátát, a két szilvát, a pohár aludtejet, a pohár vizet (mert teli szájjal nem beszélünk), illetve visszalifteztem a -1.-ről a hatodikra (mert ha többen vagyunk, mint négyen, senki nem mond semmit).
Itt vagyok tehát tárgyi bizonyítéknak ahhoz, ami irodalomelméletből csak csengő érc vala, hogy tudniillik az olvasó és a szöveg között igenis párbeszéd folyik, és mivel a szerző halott, az olvasó viszont virulva vegetál, acca ide szöveg babám a vesszőidet mind, mindjárt jól megvigyilálom. Mint három Geréb hat szemmel, Weöres után szabadon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése