Csabnak

Ez a bejegyzés a finn férfiakról szól, mérgemben és sarkítva. Azért Csabnak, mert amikor megkérdeztem, miről írjak majd, ezt kérte. Azért kérte ezt, mert a javamat akarja, én ezt értem és érzem. Szóval jó tett helyébe jót várj.

Holnap fonetika vizsgám van, de ma estére bejelentkezett egy/a legény. Eredetileg kávézásról volt szó és reggelről, de aztán kicsit csúszott, mert előtte fát aprít a szigeten. Figyelem, a finn férfiak dolgosak. Ha eljön a tél, és lesz az a nő, aki kivárja a tél eljöttét és a lazítás idejét, jó lesz majd a felaprított fa a szaunázáshoz. A finn férfiak szépek és tiszták és frissek, és persze hőállóak.

A hőállóság (hőállás, hőfokok állása) nem vicc. Ugyanezzel a legénnyel ugyanis múlt hétvégén alaposan végigbeszéltük, hogy hány az óra. Érvekkel, teljesen objektíven, minden szerelmet és érzelmet kizárva. Mint magyar legényekkel soha. Hogy van közöttünk ennyi és ennyi kilométer, ennyi és ennyi év korkülönbség, ennyi és ennyi nemi és társadalmi különbség, aminek ez és ez a következménye. Közösen döntöttünk magunkról, okosan, szépen, becsületes finn és magyar ember módjára. A becsületes finn férfiak mellett az ember becsületes magyar nőnek érzi magát. Főleg ha az.

A döntés része, hogy attól még kávézhatunk, és itt vissza is kanyarodhatunk a bejegyzés elejére.
Szóval az előbb ír, hogy majd jön. Oké. Mássalhangzókból van elég, elszórakozgatok addig. Aztán hív, hogy van-e tévé itthon. Nincs. Hmmm, akkor hogy legyen. Figyelem, a finn férfiak mellett a nőknek van szavuk. Sőt, dönthetnek. Még sőtebb, dönteniük kell. Kérdem, miért hogy hogy legyen mi. Mert lenne egy adás, ami érdekli. Figyelem, érdeklődő. Előtte jöjjön, vagy utána. Mondom, nekem mindegy. Neki is, bár ma este még haza kell autóznia. Hát akkor meglátjuk. Sebaj, magánhangzók is vannak, sorba rakjuk azokat is, masírozzatok szépen be a fejembe.

Úgyhogy most éppen meglátom, hogy akkor mi van. Lehet, hogy ideér, mire a bejegyzést bepötyögöm, lehet, hogy nem. Egy dolog biztos: mire a tévéműsor lejár, biztos megfő a kávé is, és mivel már döntöttünk magunkról és ragaszkodunk is a döntéseinkhez, éberségemben reggelig gyakorolhatom majd, hogy hol képződik az á, a bé, a dé, és elmúlt vagy eljövendő magyar legényekre gondolva a szép magyar a, a gyé, az es, tyé és az egyebek.

Kijelentés: Az egyebekről kellene, de az igazán fontos dolgokról nem írok blogbejegyzést.