Paul Klee: Tűz és halál

csütörtök, május 17, 2007

A kompenzációs mechanizmusokról


Valaki szöget ütött a fejembe valamivel, és nem kalapáccsal. Szuahéliül most annyit tudok, mint suomiul anno. Vagyis semmit. De van kereken eggyel több szuahéli anyanyelvű ismerősöm, mint ahány finnt ismertem egyetem előtt. Vagyis egy. Az előbb épp írtam neki, mert a mother tangue-dologban nem voltam teljesen biztos, de szuahéliül tud, az tutti.

Meine Mutti, mesélte, és grossmutti, és közben zabált, és nem tudtam levenni róla a tekintetem, mert fekete volt nagyon, és állandóan látszott a foga fehérje, és ez biztos cseppet sem zavarta, mert folyton csak kuncogott mindenen. Km-ekről látszott, hogy tetszünk egymásnak egy kicsit. Összeborzolhatlak-e, kérdeztem, sőt, megfoghatod a kezem is, mondta, szürkésrózsaszín a nagy feketében, és csak néztem és csodálkoztam rajta és magamon és a helyzeten. Mert másfél órája futottunk össze egy berlini buszon, mondjuk úgy, véletlenül.

Mun pikku neekeri, ennyit tudott finnül, én kicsi négerem. Míg állni látszék az idő, futottak a gondolataim körbe-körbe, az én szőkém, amint duzzog a sarkon és vagy nem mond semmit, vagy kiabál; a másik szőke, amint másfél év cseverészés után a nagy virtualitásból megelevenedni készül pont másnap, és a sok-sok ige magyarul, és főnevek és napsütés és szuahéli nyelv.

Te mit eszel ezeken az északiakon? Nem tudom, motyogok. Ahogy állnak nagy szőkén, kikerekedett kék szemmel, és azt mondják nekem, niii.

Ez a tisztaság tetszik. Eleinte. Egy kicsit. Ideig-óráig. Mert őszinték és egyenesek, így nyugodt szívvel eshetünk hasra, amikor kimondják másfél év után, jópofa vagy: teljesen biztos, hogy komolyan is gondolják. Úgyhogy szokjuk csak, feszegessük az udvariasság és a diplomatikusság határait, s férceljük nagy megelégedéssel a viszonyokat.


Na de kigondoltam a következőt.

Amikor ebből elég lesz, lásd tök és hócipő, meg fogom kérdezni Maxtől, hogy mondják azt, félre az útból, zsiráf, vagy rádköpöm a banánhéjat. The sun is shining over the rainbow...

9 megjegyzés:

Unknown írta...

What a coincidence, mondhatnák míveltebb székelyek, nemrég én is azt kérdeztem Edótól, hogyhogy így tudtok Suomiül vagy szuahéliül or so. Kicsiny világban élünk, kedves Marika. Vagy a Swaheli Language kezd divatnyelvvé válni :)

Kwaheri (goodbye), Marika.

Ps. Copy-Paste-tel tanulok nyelveket.

Unknown írta...

Beleolvastam az ainos blogba is. Látom, azért többen vagyunk tíz főnél, tekintve hogy így köszöntötted Rékut is. Lehet, én már a 11. vagyok? :)

(Sztem ennél azért jóval többen olvashatnak.)

geréb marika írta...

A világ akkora, mint egy csicseriborsó. Székelyéknek mint fuszulykaszem. Nyáron mint dinnyemag. Madárban mint pinty. S hejde, ti hasonlatok...

A véletleneknek teljesen véletlenül kicsit én is besegítettem, sőt Edó is, mert hangosan kuncog a kommentjein. De kedves részedről, Szeklermen, hogy erre véletlenül pont nem jöttél rá ;)

Öitämöitä, vagyis jó éjt. Mifelénk nagyon este.

geréb marika írta...

Ohoo, majdnem egyszerre kommentelünk :) Vagy az van, hogy csak tízig tudok számolni, vagy a klasszikus irodalmi fogások tényleg nem alkalmazhatók blogra :)S mert sikeresen felfedtél, de mégsem neveztél öreganyámnak, kedves székely legény, írt csak meg, mi a kedvenc számod, s én kinevezlek annyiadik olvasómnak.

Unknown írta...

Szuahéli: először nekem is Edó jutott eszembe, de gondoltam, azért más is előjöhetett Afrikával (egy egész kontinenst én sem merek lekopirájtoltatni). Hogy erről az egyszerrekommentről lemaradtam, igen sajnálom. Legközelebb. Most fekszem le, mert már itt is késő van, még ha egy órával kevesebb is. Úgyhogy jó éjt.

Ui: Két pontos finn a-t kiejtve nagyon szeressem.

Unknown írta...

Jut eszembe: most egy ilyen kommentet kellene írnom: A fejedbe ütött szög jogán. Kár, hogy nem jut eszembe semmi...

Unknown írta...

Pedig milyen jól idítottam: "jut eszembe" :)

Edina írta...

akkor téged most kompenzáltak? vagy a szöget a fejedben?

geréb marika írta...

:) Hogy valami azért csak legyen a fejemben, legalább szög. Amit majd egyéb bejegyzésekkel pont fején találni.