Esetem Hanssal
Hansról azért nem tudok hétfő délután sem sokat, mert figyelmetlen, érdektelen, vizet bámuló, üresfejű, húst nem evő, de mindezek ellenére, vagy éppen ezért, lady vagyok. Ez csak vasárnap reggel derült ki egy köszönő sms-ből.
Lett vala egy izgi szombat este. Megvolt hozzá szinte minden: M., akivel taliztam. Én, szintén M., aki. Egy szökőkút, ahol. Egy nagy park, ahová. Egy nagy tó, aminek a partján. Zene, sajnos m., amit hallgatni közben. Egyedül csak miért nem volt. Vagyis, pontosítok, két miért volt, és két miért sokkal rosszabb egy nagy, de legalább becsületes és egyértelmű semminél. És kellett egy egész este, hogy ezt letisztázzam magamban unalmamban.
M. Lipcséből jött Erdélyt nézni, Hospitality Club-ismerős. Bukuban az utolsó három napot tölti mitegy az út koronázásaként ő, a teremtés koronája. Felajánlom, hogy mehetünk valahová, ha már erre jár és pont adott a szombat este. Tali a kútnál. Mosoly, puszi. Négyszer akkora mint én, magasságban, súlyban, mosolyban, szemüvegben. Úgy tűnik, bár akkor ez még sejtelem, hogy nem emilyen erényekre vágyik: ő elmében is nagy. S akkor rázendít, hogy bizonyítsa.
Kezdi a svájciakkal, az erdélyi templomokkal, folytatja a bukaresti építészeti stílusokkal, dicséri Szebent, szídja a szélső jobbosokat, magyarázza Basescut, a csitri román nőket, a túl pontos svájciakat, telefonon megmutatja az apja képét, mesél a focibajnokságról, a Johanna-parkról. Közben figyelek, hogy jó metróra üljünk fel. Megyünk három megállót, az előadótanáránál tart, amikor kiszállunk. Elérünk a tóhoz, amikor a Zugehörigkeit-ot magyarázza éppen és Charles viszonyát Erdélyhez. Akad egy pad, húzok egyet a karján, hogy észrevegye, én már leültem. Nincs gond, éppen az autósztrádát ecseteli, s hogy Bukuban a közlekedés szar, egy kanyar pont belefért.
Feladom. Nézem a vizet. Közben zeng M. és a manele. Látom a csónakokat. A munkahelyünket a távolban. Magamat a távolban. Magamat nyáron, télen. Ezt-azt nyáron, télen.
Arra ébredek, hogy hát Hans. Melyik Hans. Zavarban vagyok. Hát az, akivel a múltkor Zürichben a háznak a tetejének az ideológiailag teljesen támadhatatlan stb.
Vigyázni tessék! Egyáltalán nem veszélytelen, ha az ember a sok na ja közé egy Wer-t is beszúr.
9 megjegyzés:
Megvolt, szerettem ezt is. Lesem a következőt.
Ezt azért bevágom:
"Lett vala egy izgi...csak miért nem volt." Itt még csak élvezettel vigyorogtam. Itt - "Feladom" - már kicsit röhögtem, s ezt a részt - a feladom-tól a végéig - újraolvastam vagy kétszer, egyre nagyobb élvezettel. Ha írnál szépirodalmat (konkrétan prózát), szívesen elolvasnám.
Mint látod, lehet, hogy csak egy vagyok a tízből, de egyik leglelkesebb :)
:))) ismerős helyzet/eset. berlini változatban. tag jön erdélyt nézni. okoskodik. kérdezősködik. pl. ilyeneket kérdez: "miért van az, hogy kolozsváron, holott romániában vagyunk, nem a romántemplomos tér a főtér, hanem a magyartemplomos tér a főtér??" türelmesen elmagyarázom. aztán kiderül (pontosabban ő "derítette ki"), hogy én egy intoleráns, nacionalista, szegény és kedves és ártatlan és jámbor és aranyos románokat gyűlölő senkiházi vagyok, csak mert elmondtam: "kétlem, hogy sok magyaráznivaló lenne azon, miért inkább egy 14.századi gótikus templom a menő és nem az 1937es ortodox"
Marika aszongya, hogy MAR nem ir szepirodalmat. Ilyenkor egy kicsit sznob, de szerencsere ez eleg gyorsan el szokott mulni neki.
Ha osszefogunk ellene, akkor odadorgolhetjuk felhuzott orra ala: MEG nem irsz szepirodalmat.
Olvasnám én azt is, amit azelőtt írt, hogy úgy döntött volna, már nem. Or so. Kicsit kezdtem belezavarodni az idősíkokba.
Skygge, ha te évszámokat is tudsz, azonnal küldöm hozzád, hányra? :)
Mély lélegzet és bájos mosoly: Köszönöm, Szeklermen. S visszabók: különösen jól esett, hogy tőled jött.
A vénámról: rövidke irodalmi pályafutásom teteje (pont az i-re, Mar-i-ka) egy szúnyogról szóló bütykölmény volt. A futott még kategoriában vannak hercegek, tavaszi gondolatok, emberkék, sokan, kicsik, összevissza. Aztán felvettek a filóra, s ime. De ha előkerítem valahol őket, felteszem Olvastam valahol cím alatt, s jól megkommentelem.
Edó bejegyzésére: placse la mine, hogy az izgibb kommentet élőben kaptam :) To be continued, mondják sznobul :)
Hát, ha már visszabók, legyen ez összemosoly (de hogy kicsit rontsam enhitelem: élőben öreg vagyok, féllábú, egyik szemem üveg, Sacinak hínak, mesterségem takarítónő, s bejegyzéseimet a vak férjem diktálja nekem :).
Edós válaszodtól meg én lettem kuriósz, de ebben a műfajban az a szép, hogy ejsze sosem tudom meg, mi lehetett. De há' micsinálj, that's life (me' kicsit én is sznob vagyok; sőt, nagyon. Csak hogy lássátok: C'est La Vie).
Sacika drága, üdv a kedves férjének is, puszilom.
Kedves szomszédom élőbeszédbeli kommentjének lényege(jóhírét öregbítse ez is), hogy engem annak idején (idézni fogom, biip) irodalmi szempontból elbasztak. Mivel újabban a nyelvészet érdekel, úgy éreztem, a nem megfelelő igekötő használata miatt illik felháborodnom.
Ezt az összemosoly miatt árultam el Önnek, hadd rugjuk szét/meg/fel/ööö a műfaji korlátokat.
Rúgásnak nagy barátja vagyok - igekötőtől függetlenül.
Válasz egy másik/máshol lekövetett bejegyzésre: nekem meg "plácse lá tu", ahogyan azt a "plácse la mine"-ta használod.
Megjegyzés küldése