Nah. Meséljek. Jöttem vissza elmondani, nyomjuk fel a morált, hogy azért semmit sem kell agyontervezni, szervezni, s hogy ha egyszer eszembe ötlik az, amitől hujj de elindulok madarat fogni, akkor indulok is rögtön bármerre s nem lesz baj egy szál sem,
amikor kicseszett velem a Blogger.
Én vele.
Én magammal.
Nem infós én bloggoló magammal.
Filológus énnel, most ragozom.
Áttértem a beta-változatra, ami yahooban rémronda, de itt sem álom. Explorerben nem tudok frissíteni semmit, nincs zöld, bold, kis és nagy betű. Netscape nincs otthon. S most hirtelen még azt sem tudom, hogy ezt most sikerül-e fellőnöm.
Ha nem, blogszünet, egy kicsit úgyis unom már.
1 megjegyzés:
te csak ne und, me' ruglak iziben seggbe. mi nem azok közé az emberek közé tartozunk, akik csak úgy fogják magukat s unnak. na azé'. ha egy darabig nem írsz, az a te bajod, pihensz, nyugodsz, élsz, madarat fogsz. de az unásnak, neadj Isten unatkozásnak itt helye nincs, főleg hogy itt les a popor. én nem szoktam neked ide kommentelni, de most kihoztad belőlem a netovábbot.
Megjegyzés küldése