Éjjel hihetetlenül sok tennivalóm akadt. Fél négykor felébredtem, megnéztem az órát, és megkönnyebbülten nyugtáztam, hogy még pont jut idő a lovakra is, mert maholnap nyakunkon az aratás.

Időnként az éjszakák izgalmasabbak, mint a nappalok. Pár hete Lappföldön jártunk a szüleimmel, és Edó, a hely szülöttje, elmagyarázta nekik, hogy azért kell kövekkel kirakni az óriáshalat, mert alatta megpuhul és füstölődik a hús. Aztán kb. egy hete, ez most a romantikus álom, hosszú-hosszú utcákon kézenfogva sétáltam egy férfitündérrel, akire már nem haragudtam amiatt, hogy egy nyári éjszaka, amikor az álmaimban is csak virtuális volt, nem pötyögött kedvesen, és egy sarkon még csókolóztunk is; és akkor ugyan furcsa színe és íze volt, mintha nem ő lenne ő, de ez az ébredés édességén semmit nem változtatott.

Ha igaz az, hogy az ember álmában intézi, szépítgeti, szabdalja, fényesíti, kóstolgatja azt, amire nappal nincs ideje, akkor én azt szeretném, ha álmomban vasárnap délután lenne, és én aludnék egy kicsit. A többit majd ébren, köszönöm.