A kibiggyesztetlen bejegyzések lajstroma

Kitakarítottam a blogot. Lenulláztam a pöttyöket, törlöm a vázlatokat. Alant az, ami a kezdetek óta elmondatlan maradt. Megjegyz: nem véletlenül. De izgalmas volt végigolvasni, hogy közben mi minden és mi minden nem, pedig lehetett volna. A legutóbbi firkantás az egologóra már nem biggyesztődött ki, úgyhogy maradunk édes kis intimecskében itten ni :)

2006.6.2.
Cipelek a hátamon néhány elefántot, amit ki kellene sürgősen nyírni. Egyik a mesteri, másik az újságíróis államvizsgám. Most ezek a szakmai dögök miatt van bennem ez a nagy háború. Tegnap döntöttünk, jövőre is ilyen felállásban maradunk, Marikatündér és a három férfi, ma délután tárgyalunk a nénivel.

2006.8.16.
A tegnapi hisztim szerencsésen végetért. Az internettel volt a baj, azzal kezdődött. Kétszer szépen hívtam fel őket , harmadszorra azt mondtam, ha nem javítják meg, a semmiért nem fizetünk, s elkértem a

5.1.2007.
Miksi Suomeen?
Sunnuntaina tulin laillisestikin eurooppalaiseksi, ja Suomi on yksi niistä maista, joka odottaa ulkomaalaista työvoimaa. Mun ajatus on kuitenkin paljon-paljon vanhempi ja henkilökohtaisempi.

2007.2.27.
Tegnap addig reszeltem a hangom, amíg teljesen biztos voltam benne, hogy elég erős és dallamos lett ahhoz, hogy a környezetemben sokan halljanak. Úgyhogy nagy dühösen ki- és bejelentettem: legszebb életkoromban azért fizetnek jól, hogy mások szarát gyúrjam.

2007.3.21.
Az egologos bloggereket épp annyira ismerem, hogy tudjam, ki kicsoda, és hogy ki kicsodának a kicsodája. Kb. egy harmadukról azt is tudom, hogy hogyan néznek ki, és hogy élőben hogyan beszélnek.

Eddig négy helyen éltem viszonylag sokáig:

18 évet Régenben
3 évet Kolozsváron, szünetekkel
2*0.5 évet Budapesten, szünetekkel
1.5 évet Bukarestben, szünetek nélkül

A szünetekben éltem kétkicsit Finnországban, és éltem volna többkicsit Berlinben, de a szeles vőlegényeknek, ugye, vége. És most megint gyötör a mehetnék.

2007.12.1.
A jó kávézáshoz kerek egy óra kell, négy kedves lány,

Ha épp valakinél vagyok, és nincs főtt ebéd, de valamit enni kell, akkor krumpit főzünk és sütünk melléje halat. Négy évnyi eddzés eredménye, hogy néha kívánom a halat, és a tonhalas salátába sem halok bele. A rákot továbbra sem eszem meg, sem a tengerit, sem a folyamit.

2008.3.11.
Kicsit még mindig meglep, amikor rájövök, hogy fizikai munkát lelkiismeretesebben, rendszerezettebben és nagyon gyakran szívesebben végzek, mint szellemit.

Erre nem számítottam.

Pár éve még megkérdeztem, melyik zöld marad és melyiket kell kiszedni, és nem is szégyelltem magam. Mert bezzeg a könyvek között. Lehet, hogy a zöldek között még mindig nem vagyok egy nagy ász,

2008.3.21.
Ha a gyermekeket nem számoljuk, akkor a szigeten, ahol a szőke lakik, pont egy nővel van kevesebb, mint ahány férfi. A nők közül mindegyik anya és a férfiak közül mindegyik apa, kivéve a szőkét, akiről tudják, hogy cicája van, társa viszont nincs. Vagy messze van. Vagy nem hozza a szigetre. Vagy ki tudja. A szigetlakók mindenesetre nem.

Engem ismernek, nem gyakran, de járok oda, és csütörtökön újra megjelentem. Nagyon megörvendtek nekem. Végre, mondták. Végre mi? (Mivégre?) Akkor jártok. Nem. De akkor fogtok. Nem. A nemeket én mondtam (és gondoltam), mindegyik kisebb bosszúság, a szőke közben a matracot szedte elő. Nagycsütörtök éjjel, két nem egymás után, és hol van még a kakasszó.


Csütörtök éjjel azt álmodtam, hogy a szigeten alszom, és amikor megébredtem, és láttam, hogy a szigeten alszom, nagyon dobogni kezdett a szívem. És emelem kalapom

2008.4.28.
A legelső finn bulin (a csoporttársnőnk ünnepelte a szülinapját) kénytelen voltam lemenni a boltba és venni valami inni- és rágcsálnivalót, mert mindenki más zacskóban hozta otthonról a sajátját. Én ajándékot és virágot vittem a lánynak, magamnak semmit, ők a lánynak semmit, de gondoskodtak a saját etetésükről és itatásukról. Amikor erre rájöttem, majdnem hülyén éreztem magam, de aztán szerencsém volt, mert a házigazda elmagyarázta, hogy hol van a bolt. Attól kezdve egyértelműen úgy gondoltam, nem bennem van a bibi.

Egyik magyar lány mesélte, hogy a tutoruk (külföldiek mellé kiosztott finn lány) kitalálta, hogy szervezzenek közös evészetet, és mindenki hozzon valami jellegzetes ételt, amit majd közösen megesznek. Vitt Zs., vitt a két japán is, és a finn tutor is főzött valamit. Vacsora után megkérdezte, kinek mennyibe került, és akarják-e, hogy bepótoljanak a többiek. Mondták, nem szükséges, de ha ő úgy gondolja, akkor neki szívesen fizetnek a finn ételért. Megköszönte, és összeszedett mindenkitől két-két eurót.

Bin szólt, hogy van két lámpája, egyiket nekem adja, ha kell. Kellett, átjött, felszerelte, megköszöntem, megkávéztunk, beszélgettünk egy nagyot, és azóta is ég a világ virágéknál.

2008.7.2.
Heb je goed geslapen?
Ez itt az öröm helye: van egy élő, száznyolcvanöt centi magas, kb. nyolcvan kilós bizonyítékom arra, hogy a barátság nincs korhoz, nemhez, időhöz, térhez kötve, nincsenek fokozatai, csak úgy megvan.

Ez itt a belenyugvás helye: az élő, száznyolcvanöt centi magas, kb. nyolcvan kilós bizonyítékom arra, hogy a barátság nincs korhoz, nemhez, időhöz, térhez kötve, nincsenek fokozatai, csak úgy megvan, ma délben hazaköltözött. Noha még mindig nem tudom, hol van Kváron az Uliului utca.

Ez itt a reklám helye: a film, amivel René sztár lett.