Virágzik a pettyes virág, ami augusztusban maradt a fiúkra. Más nem nagyon változott. Sem a hangnem, sem a bors-leves íze, sem az illatok. Még a budipapír is elfogyott, kis action-nosztalgia, és akadt piszok is a kagylóban (bukui forgalmi dugó kicsiben), hogy legyen idő megállni és tükörbe nézni, miközben az ember mossa kezeit.
Mert ugye messze vagyok, és minden milyen más.
A bukui fürdő ablakából látszik az erkély, és kicsit a csillagos ég is, ha már este tíz. Turkuban most mindjárt éjfél, és még nem le teljesen a nap. De nyugtával dicsérem, amiért itt van az öl, amibe legutóbbi bukui nosztalgiakönnyeimet is rejtegettem, és nem öl, hanem ápol és eltakar.
Hangulatfestésnek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése