Két gubics

Azoknak, akik úgy gondolták, hogy a Kaurismäki-filmekben sok a túlzás, most kutyagubicsként két történet az orrukra.

A. mesélte, hogy a hetvenes évek vége felé, amikor először járt Finnországban nyári egyetemen, kölcsönkért egy motorbiciklit és elindult felfelé, északra. Nyár volt, az út mentén sehol egy lélek. Nappal tekerte, éjszaka meg (ha egyáltalán éjszakának nevezzük azt, ami most is egyre sejtelmesebben közeledik) ott aludt, ahol éppen leteperte a fáradtság. Egyszer arra ébredt, hogy körülötte nagyon sok ember, mind motorosok. Kérdezték, ő ki, és honnan jön. Mondta, hogy ő A., és Nápolyból. Másról nem beszélgettek, csak ültek és ittak. Mikor már jól bennevoltak a hangulatban, felkapták A.-t, jól meglóbálták a levegőben, éljeneztek, és amikor újra földet ért, adtak neki egy nagy kést. A. beszart, de utólag kiderült, hogy fölöslegesen: éppen elnyerte A legtávolabbról érkezett motoros-címet, ezért volt a buli. Csak éppen elfelejtettek szólni, hogy itt a ring, s beszállhat, ha úgy kívánja.


A másik történet saját. Járunk lék-úszni, három magyar grácia és egy cseh lány. Legutóbb április elején voltunk, amikor Edó szülinapja tiszteletére felavatták a tengerparti szaunát. Biciklivel mentem, itthonról egy óra, téli sapka, kesztyű, sál. A bejáratnál látom, hogy az öltöző előtt nagyban fújja a fúvószenekar, tőlük jobbra sül a disznó, a dombtetőről érezni az illatot. Átöltözök, bikiniben vonulok zabálni. Csicseriborsóhoz szokott ízlelőbimbóim disznónyira duzzadhattak, olyan jól esett. Aztán szauna, tenger, szauna, tenger, szauna és majdnem újra tenger, de a bejáratnál elkapnak, hogy itt vannak a magyar lányok, most csak nekünk. És rázendítenek az Az a szépre, és rázendítünk mi is, három magyar grácia a tengerparton, kb. három fokos időben, bikiniben. A klarinétos bácsi úgy meghatódott tőlünk, hogy egy tangóra rögtön fel is kért, s suhogtunk is nagy szenvedélyesen, ő a százhatvan centijével, piros dzsekiben, én a magam 165-ével, mezítláb, fekete bikiniben, hátul a naplemente, tenger, svéd sétahajó, s vigyorogtunk is nagyon körbe-körbe, hogy ime, van még bőven ünnep ezen a világon,

s csodák is itt messze, északon.