A kicsiny élet mégis szép nagyon

(...)És akad néha egy kis jó napom.
Egy szivar, melynek szőke füstje fölszáll
Az őszi égbe, mint a bús ökörnyál.

Egy csésze tea, melynek mámorában
Úgy nézek szét az álmos kis szobában,
Mint a nagy császár a kis szigeten,
Őszirózsával árvult szívemen. (...)

(Juhász Gyula: Melankólia)

Szombat délután négy dolgos férfival. Egy épülő házzal. Zuhogó esőben forró kakaóval. Egy befűtött szaunával, benne hét ellazuló szép test, közülük kettő bébi. Gyertyafénnyel, kamillateával és vörösborral. Esti sétával haza, a babakocsiban két üres fazék, vacsora a hasunkban. Zöld paradicsomokkal, amikből vagy savanyúság lesz, vagy dísz, míg ki nem dobják. Kölcsönpólóval pizsamának.

Vasárnap ébredéssel. Siiri puha cicateste a hasamon. Ébredés (reloaded) arra, hogy Siiri szájában egy egér segítségért cincog. Tudatosulás, hogy én biza nem segítek, egye meg. Könyörgő hangnem, hogy azonnal egye meg. Vagy legalább fogja meg újra. És újra. És most már ne is engedje el többet. Tényleg na. Megmentő sereg, aki kidobja az egeret. Aztán a macskát is. Aztán begyújt a kandallóba. Vasárnap hajnal szőkével, aki már nem lángolásom alanya és tárgya, hanem valami teljesen más. Vasárnap hajnali békével, hogy ez nem baj.

Vasárnap délelőtti séta zuhogó esőben, hasraeséssel és két rögtön bekékülő térddel. Egy férfival, aki nem is veszi észre a kis intermezzot. Egy kilyukasztott kölcsönesőnadrág. Forráskeresés, kevés sikerrel. Gombászás, még kevesebbel. Bezabált vörösáfonyák. Bezabált ebéd. Víztankolás. Autóút a szigetről a buszmegállóig. A buszmegállótól a városig. A város központjából haza, biciklivel.

Nagymosás nagycipőpucolással. Elhatározás, hogy a következő befektetés mégis gumicsizma és esőkosztüm lesz, mert ez így nem járja.


Nagy-nagy-nagy béke, amivel nyugodtan kezdődhet a hét. Nagy köszönöm, bárkinek és mindenkinek, hogy ilyen nagyon jó is lehet ez a világ esős novemberi hétvégeken.