Munkahelyet váltottam. Ezentúl nem a kamionsofőrök és az egyszer egy hónapban jól berúgni és bevásárolni vágyók után takarítom a hajót, nem-nem,
ezentúl a könyvtárlátogatók megkávéztatásáért és megebédeltetésé(j)ért vagyok felelős. Tenger helyett így tengersok könyv és tengermély és -magas kultúra vesz körül.
Tegnap például a Dante Alighieri-kör harminc lelkes tagja, közöttünk három olyan szép olasz legény, melyhez foghatókat széles e vidéken nem láttam, s akik miatt akkora nyomatékkal mondtam a cs-t a ciao-ban, mint amennyire időnként itt-ott az élet kardja lesújt. Ezt a hasonlatot (szerencsére) nem sikerült lefordítanom olaszra, pedig ők ejsze értenek az irodalomhoz.
Szóval a Dante Alighieri-kör lencselevest kapott és pasta-t és antipasto-tányért, ami egyszerű előétel. Stefano, a főnököm, azt súgta a konyhán, hogy ha ezzel nem laknak jól, falják a szép verseket, de jól laktak, és el is mosogattunk még időben, csészéket, tányérokat, borospoharakat, mindent. A folyópart felé tereltük ki őket, mert közben a könyvtár bezárt, és mondtuk, figyeljék a könyvtárpatkányokat (ha vannak, Dante Pokla), de szerintem csillagokat láttak csak, annyira szép este volt.
Mégsem mindegy, hogy az ember kikötőszagú, amikor hazaindul, vagy kalács. Ami itt ugyan pulla, de ez egy másik történet.
3 megjegyzés:
hei, tyttö, látod, még ez is sikerült, és még az illatod is! nahát.
halukset ja mulkuiset miehet (nemtom finnül mi a tökös legény), talán reipas? de az nem annyira ízes :) na, mindegy. heippi heppi ugrándozunk örömünkben :)
Főleg az illatom :)
Reipas és még mennyi minden :) Kyllä niitäkin löytyy joskus, toivottavasti pian ja ei vain silloin-tällöin...
S ugribugri nyugodtan, én is innen.
kardemom, jajdejó! sok-sok kardemom, hmm.. :)
Megjegyzés küldése