Bukarest

3. Hőfokok

(finomka dicséret az erdélyi legényekről, akikhez foghatót Bukuban nem találtam)

Mivel ma a megszokottnál korábban indultam és egy olyan útvonalon jöttem, ahol sok a dugó, de a buszban tűrhető a tömeg, nem izzadtam le. Az ilyen reggelek ritkák, és ritkák az izzadtságmentes délutánok is. Az esti helyzet egy icipicivel jobb, de ha a hazaút kilenc előttre van bekalkulálva, akkor egy esti adag is várható. Nem szeretem, de ez a bejegyzés nem is a szeretetről szól.

Másfél hete történt, hogy a bukaresti hőfokhoz szokva elgondoltam, vajon milyen idő lehet Kváron, és végül kölcsönnadrágban és szandáll-csíkos zokni kombinációban ágáltam minden kora reggel és késő este. Ettől a hangulattól sem estem hasra különösebben.

A hétvégén Csíkban jártunk, és én tudtam, hogy Csíkban hideg van, és vittem dzsekit és pulóvert és két blúzot és vastag zoknit, és teljes harci szerelésben fagytam majdnem halálra péntek éjjel, július hatodikán. Hasonló típusú végre felkészülve vártam a tegnap esti teraszos sörözést, miközben arra gondoltam, hogy Andreijal Bukuban papucsban és majócskában ülünk ki akár éjfélkor is, és hogy mennyire szép olyankor az élet.

Az, hogy most blogot írok s nem kiolvadok éppen, nem a kánikulának köszönhető. Mert Csíkban hőség nincs, de van egyéb hejde, például forró kávé a Landolóban, és meglepi-legény, aki kitalálja ezt az éjjeli programot. És nem csak hogy jégvirágokra nem gondoltam egész este, de hiába kínáltak volna egy teljes csíki hokicsapatot azért az esti fagyért cserébe, mert nem adom.