A jóérzés határa, avagy hol kezdődik az életbenmaradási ösztön
Miközben a napallergiától kicsattant testemet kenegetem nagy áhitatosan, egyszer a karomat, aztán lefele, hasat, combot, térdet, a nem sok fehér felület egyikére alászáll egy szúnyog nagy bizzegve és megáll. Se hang, se mozgás. Farkasszemet nézünk. Gyűl a mérgem, megbabonázni próbálom, másik kezemben a krémestubus csapni kész, de csak áll, csak áll s én nézem.
Te is, fiam, szúnyog? Most még te is?
Pár másodpercig még nézzük egymást mozdulatlanul, aztán elbizzeg nagy bőszen. A tubusos karommal még kinyitom az ablakot, előre, pajtás, Isten hírével. Ma estére 1-1. Pacifista vagyok.
5 megjegyzés:
Na gyorsan szeletelj le 1-2 kicsi uborkát és nyomkodd meg, hagyd, h eresszen levet, és azt pakold a napallergiádra. Ezt a tengerparton láttam valakinél, aki így 2 nap múlva utána vígan nudizott tovább a parton. :)
Tetszett.
Kéretlen jótanács: napallergiám ugyan nincsen, de a hófehér bűröm percek alatt képes leégni. Úgyhogy a következő megoldások vannak: árnyékban menni, amikor csak lehet. Ha nincs túl nagy meleg, egy vékony kendőt (szarongot) teríts a válladra meg a fejedre. Ha kánikula van, akkor jobb, ha nem mész ki, ha teheted.
Napernyő. Nekem ez lesz a következő beruházásom. :-)
Edinának csak ma, mivel rég nem voltam otthon s zöldségközelben: magamra nyomkodok minden zöldet, hadd lássanak a pettyek uborkát :)
Szeklermennek: ugye :)
Baudonak: köszike. Aljasul jött elő s nekem is először életemben, pedig tétlen nem is ücsörögtem, hol a vízben voltam, hol valamely konstancai mecset tövében. NEM napoztam, ezért haragszom. A napallergia mögött viszont csodaszép a színem, úgyhogy ha túrórudiságomnak vége szakad, beállok tündérkisasszonynak. Leszel te is az?
És máris az vagyok. Társulunk? :-)
Megjegyzés küldése