Még egy ideig téli álmot alszom, jó éjt, világ!

A felvétel egy adag bácsi-a-biciklinezés után készült, Bukuban. Fotoshoptalan változat. Az ágyneműtartó élőben kisebb, az alapfény narancssárgább, az abroszok karácsonytájt frissen mosva. Gyulára - hátul fekszik a laptopon - azóta csíkos zoknit adtam. A szék elfordítva, éppen azon kuporgok. A törülköző ugyanott, még vizes, most zuhanyoztam. A hagyma - hátul fehér láda - néhány hónap fővárosi élet és nagy adag tejfölös szósz után bebizonyította, hogy nem örökzöld, azóta is keresem a csokros petrezselyemet, hogy vessek helyette. A nagy narancssárga Panu-féle dobozból kb. egy éve fogyhatott ki a csoki, ami csoda, a finn Budapest szörnyű. Most van rumos csokim, de az nem látszik. A hajam sem, pedig itt már rövid. S a blúzom túrt és puha, a kendők úgyszintén.

A mennyei harmónia, hejde textusok, nem vicc: lenni jó, itt lenni jó, jól lenni jó. Jónak lenni, ha, jó. Golyó.