Indulok haza tegnap este Edóéktól, és nem jön a villamos. Se felénk, sem az ellenkező irányba. Állunk a megállóban vagy huszan. Kérdem egy nőtől, hogy vajon lezárták-e ezt is, mint a városban majdnem mindent, frankofón találkozó Bukuban. Átszól az úton egy férfi, hogy a 41-es nem jár, de nem a franciák miatt, hanem mert a végállomáson meccs van. A Steauat veri éppen a Lyon. Egye fene, jön a busz. Újabb húsz perc, berobog, dugig tele. Felgyömöszölöm magam, bal kezemmel szorítom a táskám, a jobbal kapaszkodok. A gyomrom magasságában egy nagy, puha, tréningnadrágos segg, azt sem látom, hogy kié. Nincs hely, hogy megmozdítsam a fejemet. Fölöttem pálinkaszag, egy bőr(!) kapalos időnként lehajol az én 165 cm-s magasságomra, és megkérdi, vajon merre kanyarodik ez a busz. Ja hogy még kanyarodik is. Szól jobbról egy nő, hogy a hajcsattja. Rendben, figyelek.

Összesen egy óra, míg hazaérek. Andris otthon, hogy a Steaua úgy kikap majd, mint a pinty. Ágota, hogy fapadossal indul Románia az EU-ba. Nagy dolgok történnek itten.