Hetedikben, akkor voltam 12, ugyanabba a fiúba voltunk szerelmesek négyen. A dilemmát úgy oldottuk meg, hogy rábíztuk, válasszon ő. Néhány nap gondolkodás után megvolt a döntés: Emese. Nem volt harag. Még arra is emlékszem, hogy egyszer azért kellett hármasban előresétálnunk, hogy ők hátul csókolózhassanak.

Hetedik óta a hozzáállásom folyamatosan változik. Nyolcadikban már nem voltam ennyire liberális, Gergelyért bármikor kiterítettem volna néhány nőt. Kilencedikben egyiket kitessékeltem a szilveszteri buliról, nekem ott ne zavarja a pályát.

Nem emlékszem, mikor mentem át nyúlba. Libába. Angyalba. Amazonból nőbe, höh. Deákné vászna én. Mivel egyre felnőttebb körülöttem az élet, kicsit én is szomorú vagyok.