egyet a sok közül, és leülni alá,
szemben a hajnali éggel;
kiválasztani a fán egy gyümölcsöt,
egyetlen szemet, és figyelni,
mögötte az éggel,
várni, hogy mikor hull le,
mikor válik el örökre az ágtól,
amely gyümölccsé érlelte;
azután hazamenni
és megszabadulni, egy időre.
Danyi Zoltán verse, még több itt.
3 megjegyzés:
Mondhattad volna, hogy messze ez a leghosszabb verse.
Amugy eleg beteg, hogy meg kelljen varni, mig magatol leesik a gyumolcs, kulonben meggyilkolodik a fa...
Ha írok majd bejegyzést az egyszavasokról, egyszavas lesz a címe, jó? :)
Ne, nem kell, folytasd csak tovább, jó olvasni.
Egyébként volt az oldalán valami Hamvas könyv elemzés, na amiatt meg különösképpen hálás vagyok, hogy megosztottad a linket.
Ez a fickó többet tud a világról, mint elõre gondoltam.
Aki pár szóval elintéz egy verset...
(Baracskai szokta volt mondani, hogy aki 80 oldalnál hosszabb könyvet ír, az csaló, ennyiben el lehet mondani az újat, a régire való hivatkozással együtt, ha valaki ennél hosszabbat ír, az ismétel, vagy kopipésztel.)
Megjegyzés küldése