Paul Klee: Tűz és halál

csütörtök, november 25, 2010

Míg szünet

Mióta nem kell kérkedni azzal, hogy nagy vagyok, önálló és önellátó, mióta nincsenek függetlenségi harcok, csak a nyakamba szakadt nagy függetlenség (mint axióma, s nem mint tétel), ezerrel törnek elő bennem a gyermekkori emlékek. A gyöngytyúkok például s a törpikék.

Helsinkiben az állomás épületén kőférfiak tartanak a kezükben egy-egy gömböt. Nekem gömbtartahatnékom volt évekig. Cipelhetnékem. Felelősségem, kérem. Feladatom, adataim hozzá s adottságaim. Hogy fel ne adjam. Hogy feladjam magamnak a leckét. Futottam ezerrel. Innen oda s onnan ide, s közben folyamatosan önmagam körül. Néha jószántamból, néha megszokásból, mint egy ADHD-s gyerek. Gyalog, biciklivel, repülővel, mankóval is akár.

Még három hét, és hazamegyek. A döntésemmel egyidőben határtalanná nőtt ez a világ, s bár minden zegzuga hiánnyal van tele, tudom, majd az idő fogja élét venni a fájdalomnak. Nem én, s nem a kőemberek. Lúd, legyen kövér. Búd, legyen tömény. És kömény, kedvhozónak. Töményes.

Míg összebarátkozunk a szavakkal újra, mert most bújkálnak, mint beteg fogsoron a mosoly, egy csacska dal. Kint térdig ér a hó, Finnország az elmúlásban is hozza a formáját.

4 megjegyzés:

Betond írta...

Jó kis biisi. Akkor már nem táncolunk?

edo írta...

nahat, egy ilyen szöveghez egy ilyen biisit benyomni igazi nemtommi. de nem baj, ha visszavesznek, téged is, akkor jössz hozzám dolgozni s táncolunk. skész. és kérek csisuzenét, sticken. napá.

geréb marika írta...

Betond: de, valamikor hátha :)

Edó: OST - Blue lett volna az igazi benyomnivaló, de kicsit puhítani kellett. Az ötleted plácsé, hátha :)

Névtelen írta...

Én nem tudnám otthagyni finnt... Látom, a te szívedbe is belopták magukat a kőmeberek, úgyhogy gondoltam, betesezk ide egy kis kőembervideó-összeállítást:))

http://www.youtube.com/watch?v=bVZhF5d-uEA
http://www.youtube.com/watch?v=whoFyhWV7d4
http://www.youtube.com/watch?v=jGUueaeSLMw&feature=related

--fiin--