Paul Klee: Tűz és halál

szerda, május 26, 2010

Áll

Miközben oldom magam csomókról le és vízben fel, szakadok, mint cérnaszál a gomolyagról, elvarrom mindenem elejét és végét, tisztítom a fonákját, mintha színe lenne, merülök és gyorsulok és előzök és bevárok,

valaki az uszoda előtt a saját biciklije helyett az enyémet kötötte hozzá az oszlophoz. Ha nem én kötődöm, engem kötnek. A küllők közé írtam neki levelet, aztán frissen kiázva hazagyalogoltam a szakadó esőben, és most ketyegek.

Nincsenek megjegyzések: