Amikor 4,5 hónapnyi távollét után igyekeznem kellett úgy ülni a bukui fotelben, mintha semmi nem változott volna meg, kénytelen lettem bevallani, hogy de.
Úgyhogy most muszáj lesz elfogadnom, hogy a világ (helyzet, körülmények, barátságok, viszonyok, hangulatok stb.) nem jegelhető. Hogy most nem otthon, hanem itt az otthon.
Mert az, hogy lélekben otthon, gyakran a semmivel egyenlő.
Ha testben itt, akkor lélekben is itt.
S ha így alakult/döntöttem/hozta a helyzet, sors stb., akkor most itt igyam a levét két kicsavart friss narancsnak, na.
Zenei aláfestésnek :)
1 megjegyzés:
halleluja, amen :) udv az otthonodnak
az itthoniak
Megjegyzés küldése