A Lidl-től a lakásunkig vezető út pont olyan hosszú, hogy a jól megpakolt piros hátizsák a derékben kicsit bő nadrágomat pontosan a (jelzőket ide is: formás kis) popsim közepéig tolja le.
Ennél valamivel hosszabb a táv a folyóparti pad és a főtéri templom között, ugyanis a bordó harisnyám akkor combközépig csúszott le a térdig érő szoknyám alatt.
A lidles mai letornáztatásban a mozgáson kívül csak az élet és a zsák terhe volt a ludas.
A főtéri lerucc viszont mai napig talány: vajon a kilazult harisnyagumi? A gravitáció? A letagadhatatlan szimpátia? Tény, hogy az vala az első randi a legénnyel, és az ügy kis intermezzókkal és szünetekkel azóta is tart: még ma is élnek, és meg sem halnak.
(Ajánlott olvasmány: Örkény István: Az élet értelme)
3 megjegyzés:
jot kacagtam, tobb okbol is
Ez tehát egy okos komment :)
van egy pollizéd nálam, ha kedved...
Megjegyzés küldése